2014. október 28., kedd

Rég nem várt találkozás-2. rész

Csak ott álltam tátott szájjal az aréna közepén,közben az öcsémet fürkésztem. A Jorgenson fiú megragadta az alkalmat és elrohant.
-Öö.....Hablaty,azt hiszem beszélned kéne a nővéreddel,van mit mesélned.-szólalt meg Bélhangos.
-De én nem akarok,nincs mit mondanom neki!-förmedt rá.
-Kérlek,ha nem érte,akkor értem.-kérlelte a Hofferson lány.
-Na várjunk csak,ti együtt vagytok?-kérdezték az ikrek.
-Remek,már csak ez kellett!-sóhajtott az öcsém.
-Szóval igen! Úr isten! Hablaty és Asztrid együtt! A hal pálcika fiú ,és az ideges lány. Ebből mi lesz?-szórakozott Fafej.
-Robbantás! Halál!-vágta rá Kőfej.
-Pontosan! Imádom,hogy bele látsz a fejembe.
-Megbeszélhetnénk ezt később?Na várjunk csak,én nem vagyok hal pálcika!
-Én meg nem vagyok ideges!-dobta az ikrek fejei mellé a szekercéjét.
-Á,tényleg nem.
Az öcsém intett nekem,hogy jöjjek,és kislisszantunk az arénából.


Elkellett mennünk egy helyre,ahol nyugodtan tudunk beszélgetni. Láttam az arcán,hogy nem rajong az ötletért,de tudta,hogy beszélnünk kell.
-Ülj fel Fogatlanra! Elmegyünk az erdőbe.
Óvatosan közelítettem a sárkány felé,aki rám mordult,és vicsorgott. Nem is értem,miért ezt a nevet kapta? Hiszen ez a bestia minden,csak nem fogatlan. Amikor sikerült magamat ráerőltetnem a hátára,megnyugodtam.
-Lehetne még ennél is rosszabb?-kérdeztem.
-Persze,és az is lesz,kapaszkodj!
Elkezdtünk őrült erővel száguldani a kék ég felé. Csak sikítottam,miközben Hablaty halkan kuncogott az orra alatt. Jó erősen hátba vágtam.
-Ebben mi olyan vicces? Te hogyan repültél ezen először?
-Van ennek az izének neve is. Egyébként én nem ültem rajta,hanem a farkába csimpaszkodtam,és nem ordibáltam. Csak leestem.
Azonnal abba hagyta a nevetést,és az arcára megint szomorúság költözött.
-Hát igen,régen.
Úgy látszott,hogy nem csak én vagyok a baja. De vajon mi még? Hiszen az élete tökéletes! Sárkányokat idomít,barátnője is van,nem sokára ő lesz a főnök. De itt megakadt a gondolatom. Hablaty nem az a főnök típus,nem tud egy helyben maradni.Apám mesélte is,hogy általában nincs itthon,hanem a világot járja.
-A főnökség. Ez bánt ugye?
Nagyot sóhajtott,és egyet értően bólintott.
-Ez nem az én világom. A falu ügyeivel foglalkozni,és hulla fáradtan haza jönni az az apám dolga. Én inkább járom a világot,vagy..
Itt megakadt,de tudtam mire akar kilyukadni.
-És találkozgatni Asztriddal,ugye?
-Túl jól ismersz,ezért nem tudok rád haragudni.
-Várj,akkor nem vagy mérges rám? De amikor megjöttem,te mérgedben,és elmentél és-dadogtam össze-vissza mindent.
-Igen tudom,és sajnálom,csak felkavart ez a dolog,hiszen olyan sok ideje nem láttalak,és előjött belőlem minden. Nagyon zavar az is,hogy én vagyok Odin örököse ezért Bélhangos...
-Mivan? Te vagy az örökös?
-Sajnos.
-Hablaty ez csodálatos. légy büszke magadra.
Oda fordult felém,és rám villantotta azt a bugyuta vigyorát. Mégsem változott annyit.

Felrepültünk a felhők fölé. A látvány ami fogadott,gyönyörű volt.Az ég vöröses árnyalatban világított át a felhőkön,néhány kisebb sárkány repült el fölöttünk. A nap éppen eltűnt a horizontról,a hold felkelt,és átvetta birodalmát,az éjszakát. Ilyenkor minden az ő uralma alatt volt,csak kis fekete pontok voltunk,az ő királyságában. Ilyenkor éreztem magamat teljesnek,ez az én világom,a sötétség. Amikor kicsi voltam mindig elszöktem otthonról,hogy a lássam a holdat. Sokszor Hablatyot is magammal vittem,eleinte mindig sírt,és félt,e egy idő után hozzá szokott,és nem tudtam levakarni magamról. Mielőtt elmentem sokszor mentünk ki az erdőbe,figyelni az éjszakát. Ez közös volt bennünk.

Későre járt már,a faluban mindenki aludt. Beléptünk a házba,és Hablaty felordított.
-Áuuu!
-Cstt.,apád már alszik.
-Akkor nem kéne karba vágnia hölgyem.-mondta,majd gyors csókot nyomot Astrid szájára.-Egyébként mit keresel itt?
-Ó,szóval el is felejtetted.Te dög.-mosolygott.
-Istenem! Bocsánat! De te választottad magadnak ezt a dögöt.
-Mi van ma?-kérdeztem értetlenkedve.
-A négy hónapos évfordulónk.
-És képes voltál elfelejteni? De bunkó öcsém van.
-Lehet,hogy bunkó,de a legjobb.-mondta Hablaty.
-Még beképzelt is!-nevettem.

Még órákig beszélgettünk,majd elmentünk aludni.
Boldog voltam,hogy mindent tisztázhattam az öcsémmel,és hittem,hogy a kapcsolatunk jobb lesz mint bármikor. Ő lesz a legjobb főnök a világon,ha még nem is tudja. Talán nem is volt rossz ötlet vissza jönne Hibbantra.


Remélem tetszett ez az iromány.
A következő részben,majd elmondom,hogy mi is ez az Odin-örököse dolog! :)



2 megjegyzés: