2014. október 24., péntek

2-Az őrült

Hablaty és Asztrid sok időt töltöttek együtt,már amikor idejük engedte. Hablatynak egyre többet kellett segítenie apjának,hiszen 19 éves volt. Asztrid pedig tanította az újoncokat az akadémián,bele értve a kis Gustavot is. Így hát örültek,ha eltudtak menni repülni,ami általában verseny formájában végződött. Nem voltak együtt,egyikük sem érzett többet a másik iránt,mint barátságot.

Ez a nap sem volt különb. Dél körül mindenki végzett a feladataival,és mentek gyakorolni Bélhangossal az arénába.Az ikrek és Takonypóc már ott voltak,várták a brigád másik felét. Hablaty,Asztrid, és Halvér nevetéstől könnyes szemmel érkeztek,természetesen elkésve,mint mindig.
-Ilyen vicces,hogy elkéstetek?-kérdezte Bélhangos,miközben a füléből horgászott valamit ki.
-Legközelebb kicsit megerőltethetnétek magatokat,nem olyan nehéz 10 perccel előbb jönni! A késők próbáltak komoly fejet vágni,de a nevetéstől nem ment.

Mikor lenyugodtak beálltak a többiek mellé. Hablatynak megakadt szeme Takonypócon. A feje vörös volt,a szemei szikrákat szórtak,pillantásával ölni lehetett volna. Hablatyot fürkészte. Azt hitte,hogy biztosan rossz napja volt, így nem törődött vele.
-Ma fegyverekkel fogunk harcolni,mindenki válasszon egyet. Asztrid egy szekercét,Halvér egy kalapácsot,az ikrek lándzsát,Takonypóc pedig egy nagy bunkót választott. Hablaty nem tudott dönteni, a kard és a nyíl között filózott. Hirtelen mindenki üvöltésre lett figyelmes,így kirohantak az akadémiából,de, Hablaty már nem tudott kimenni,mert rá zárták a kaput. Nem más mint Takonypóc.

-Mióta vártam erre a napra. Te és én egy csata téren. Elvetted tőlem életem szerelmét,ezért megöllek!
-De Takony......  Be se tudta fejezni,Takonypóc már rohant is felé,a fegyverével. Hablaty elkezdett rohanni,de nem tudott kimenni.
-Hablaty!-ordították a többiek,Bélhangos és Halvér már rohantak is segítségért.

A szíve hevesen ugrált,nem tudta mit tegyen. Ott állt a bezárt kijárat,és a közeledő őrült fogságában. Mit kéne tennie? Már 5 perce csak menekült és már nem bírta. Érezte,hogy lábai össze akarnak rogyni,de nem engedte. Nem halhat meg így! "A fegyverek"-jutott eszébe. Gyorsan oda rohant az asztalhoz,és lekapta a kardot.
-Azzal akarsz legyőzni? Szánalmas!

Pléhpofa és Gothi megérkeztek segítség gyanánt,de amit láttak...  Hablaty úgy bánt a kardal,mintha egész életében,ezzel gyakorolt volna. Vissza verte Takonypóc minden ütését. Oly könnyedén szökkent,mintha toll pihe lett volna. Már az egész falu őket nézte,és csak ámultak. A falu szégyene,a hurkapálca,a hús nélküli szendvics,győzelemre állt a Jorgenson fiú ellen. Gothi írt valamit a homokba.
-Mit írt?-kérdezte idegesen Pléhpofa.
-Ő az!-mondta-a te fiad!
A főnök szeme szája tátva maradt a hír hallatán. Eltöltötte a büszkeség. Az ő fia Odin örököse,a híres kardforgatóé.

Fogatlan lőtt egy óriásit,amibe beleremegett az egész sziget,de a célnak megfelelt: kitörte a kaput. Az egész falu becsődült, és mindenki a fiúkhoz rohant. Öt erős viking férfinak kellett lefognia Takonypócot,mire belátta,hogy vége. Asztrid sírva rohant Hablatyhoz,és erősen megölelte.
-Hála Thornak nincs semmi ba....
A lány hangja itt elakadt. A fiú mellkasából szivárgott a vér.
-Úristen Hablaty!
-Nyugi jól...
Összeesett!  Takonypócnak sikerült megsebeznie. Gothi és Halvér oda rohant a sebesülthöz,és megvizsgálták.
-Három bordája eltört,és a tüdeje is megsérült. Nem biztos,hogy túl éli. Asztridban felment a pumpa. Legjobb barátját egy idegbeteg öli meg? Az nem lehet,Hablaty ennél erősebb!
-Így jár az aki ujjat húz velem! Takonypóc,Takonypóc,Oj,oj,oj! Asztrid szeme kitágult,megfogta a szekercéjét,és szépen lassan oda ment hozzá. Nyugodtsága ilyesztő volt,mintha nem is ő lett volna. Felemelte a szekercéjét,és lesulytott.

Hablaty már 1 hete fekszik kómában. Már mindenki feladta a reményt,kivétel a lány. Ő tudta,hogy túléli. Minden nap ott ült az ágya mellett,nem mozdult onnan. Egész nap alig evett,Halvérnek és az ikreknek kellett bele imátkozniuk egy halat,hogy ne essen össze.
-Szerintem mondjuk meg neki,hogy nincs remény.-mondta szomorúan Pléhpofa.
Besétált Bélhangossal a fiú szobájában,ahol a lány sírt,mit minden nap.
-Asztrid-a lány nem válaszolt,csak megfordult-nincs remény. A szemeiben egyre több könny lett,és vissza borult az ágy mellé. Bélhangos és Pléhpofa kimentek a szobából,magára hagyták a lányt.
-Hablaty,miért? Te ennél erősebb vagy,nem adhatod fel!
Már csak homályosan látott,lábai remegtek.
-Lehet,hogy tényleg.....
Karba bokszolta a fiút.  Éppen ki akart menni a szobából,amikor meghallott egy apró dörmögést. Hablaty volt az,felkelt. Asztrid oda rohant hozzá,és megölelte.
-Azt hittük,hogy meghalsz,én minden nap itt voltam,és alig ettem,és,és....
-Ezt mind miattam? De hát...
-Te vagy a legjobb barátom!
Hablaty a mankójáért nyúlt,de Asztrid rácsapott a kezére.
-Még nem! Csak most tértél magadhoz!
-Tudok menni,nyugi.
A lány segített neki felállni,és leballagtak a lépcsőn. Kinyitották az ajtót,és mindenki oda rohant hozzájuk. Takonypóc csak távolból figyelte őket,levágott ujjával,és rájött,hogy semmi esélye a lánynál.



5 megjegyzés:

  1. Ez lett szerinten az eddigi legjobb "rész( fejezet, történet hívjuk bárminek)".... Nagyon (mondom NAGYON) jól kitaláltad a történetet és nagyon jól tudod alkalmazni az udőhúzás eszközét ami szerintem nagyon fel tudja dobni a történet hangulatát.... És az az érzelmi szál (Astrid és Hablaty között) ami végig fut a történeten egyszerűen zseniális... Gratulálok ehhez a történethez is...

    VálaszTörlés
  2. kicseszettűl jó lett gratulálok

    VálaszTörlés
  3. kicseszettűl jó lett gratulálok

    VálaszTörlés
  4. kicseszettűl jó lett gratulálok

    VálaszTörlés