2015. július 10., péntek

Emlékek Tengerén

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, de ahogyan már említettem, nagyon ritkán fognak sajnos érkezni, különböző okoknál fogva. Nagyon sajnálom, de remélem megértitek. Nem ez a rész lett, az eddigi legjobb, de remélem azért tetszeni fog.
Jó olvasást!:)

Ölel-puszil mindenkit: Astrid H.

A szívem milliónyi darabkára hasadt, végleg. Soha többé senki és semmi sem tudja majd újra összeragasztani. A mellkasomba nyílaló fájdalom szinte már elviselhetetlen érzés volt. Hogy tehette ezt velem? Miért? Ezek a kérdések zakatoltak a fejemben megállás nélkül, miközben rekord gyorsasággal rohantam az erdő felé zuhogó esőben. A lábaim egymás utáni helyezése is nehezen ment, főleg, hogy mindent sár borított. Villám hasított át a tökéletesen fekete égen. Összerezzentem. Kifulladva megálltam, majd körbe néztem. Az erdőben álltam, eléggé messze a falutól. A fák zölden virítottak, ami nem meglepő, hiszen tavasz van. Az eső átbújt leveleiken, így még ezek az óriások sem védtek meg teljesen az elázástól. Leültem egy kőre, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem sikerült. Egyre több boldog pillanatunk ugrott be, ami csak még tovább törte a már így is darabokban lévő szívemet.

 - Hallod Írisz, gyere már ide! - ordított utánam.
Megálltam. Mielőtt megfordultam volna, vettem egy nagy levegőt, majd a szemébe néztem.
 - Takonypóc - kezdtem higgadtan - mégis miért égettél le az egész falu előtt? Mert ha ez egy április elsejei tréfa, akkor elkéstél, mert június van.
 - De nem! Figyelj.....
 - Nem, nem, te figyelj! Mit akarsz tőlem? Te Takonypóc Jorgenson, aki egy csettintésre bármelyik lányt a karjaiba röpíthetné. Miért én lettem most a mániád Asztrid után? Hm? Mert ez még viccnek is rossz.
A homlokára csapott, és megforgatta a szemeit.
 - Ne végre, hogy csöndbe maradtál, annyit tudsz beszélni. - elmosolyodott. Igen, eléggé nehezen tudom befogni a számat. - Nem égettelek le, mert az igazat mondtam! És miért pont téged? Nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy nagyon szeretlek!
Erre lefagytam. Egy hang sem jött ki a torkomon, csak néztem. A szívem hevesen vert, és boldog voltam. Igen, nagyon boldog. Takonypóc, a falu macsója, a világ legnagyobb egoistája szeret. Tudtam, hogy nem hazudik. Biztosan.

És én akkor tényleg elhittem, hogy igazat mond? Milyen naiv voltam. Átvert, mint mindenki mást. De miért? Ez még mindig nem fér a fejembe! Az eső még jobban rázendített, tovább áztatva Hibbantot. A hangulatomhoz tökéletesen passzolt, így nem bántam. Idegesen a hajamba túrtam, és átkoztam magamat. Nem egyszer vesztünk össze az évek során, de soha nem fajult el ennyire. Mind a ketten rettentően makacsak és önfejűek vagyunk. Egymás párhuzamos nemű hasonmásai. De mégis ilyeneket vágott a fejemhez! Ribanc. Még mindig viszzhangzik ez a szó a fejemben, amit ő mondott. Csak úgy egyszerűen le ribancozott engem! Tudja mikor! Erősen bele ütöttem a kezemet egy kőbe, így fájdalmasan feljajdultam.

 - Jól vagy? - futott utánam, miközben a karomat szorítottam. Hátra néztem, és rámutattam az említett területre, és megforgattam a szemeimet. Ezt komolyan kérdezte?
 - Persze, tökéletesen érzem magam, hiszen csak egy szekercével találtál el! - vigyorogtam erőltetettem. Szerintem leesett neki, mert homlokon csapta magát, és belerúgott egy kőbe.
- Oké, oké felfogtam, de ne rohanj már, hadd segítsek! - kérlelt, és nagyra nyitotta mély kék szemeit. A fenébe, miért csinálja folyton ezt? Sérült kezemet, előre nyújtottam, mire elvigyorodott, és kezelésbe is vette. Mikor a vizet öntötte rá, kicsit felszisszentem, mert csípett. Örültem neki, hogy törődik velem, éreztette, hogy szeret.

Sajnos ez már nagyon régen volt. Ez a két emléket éreztem talán a legfontosabbnak, mind közül. Az eső kezdett elállni, és én is kicsit megnyugodtam. Felálltam, leporoltam a ruháimat, és indultam volna vissza a faluba, de valaki elállta az utamat. Tudtam, hogy nem Takonypóc az, hiszen ő, nem jönne utánam, inkább megvárja, amíg lenyugszom. Felnéztem rá, és elkerekedett szemmel néztem rá. Mióta ide, Hibbantra jöttem, nem is láttam. Rettentően hiányzott. Belevetettem magamat a nyakába, és a megint megindultak a könnyeim. Viszont, most nem a szomorúságtól. Ezek a boldogság könnyei voltak.

2015. július 5., vasárnap

Szavazás+ Még mindig nem rész

Sziasztok!

Tudom, borzasztó vagyok, hogy a részt, még mindig nem hoztam, és sajnálom, de ezt az előző bejegyzésbe le írtam. Viszont, jelentkeztem egy versenyre, ahol a legjobb író kategóriát, szavazás útján döntik el. Ha még nem utáltatok meg teljesen, és úgy érzitek, hogy "megérdemelném" vagy mittomén(:"DDDD) akkor kérlek szavazzatok, az oldalsávban!:)

2015. június 24., szerda

Helyzetjelentés, plusz egy kis "önreklám"

Sziasztok!

Először is köszönöm szépen a 30 (!!!!) feliratkozót! Elképesztőek vagytok, nem tudom nektek eléggé megköszönni. Másnak ez lehet, hogy elenyésző szám, de nekem hihetetlen, hogy ennyien kíváncsiak vagytok, az irományaimra. Még egyszer köszönöm, és most egy kis CTRL+C és CTRL+V következik!:) 
Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, KöszönömKöszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm
Azt hiszem, ennyi elég is lesz!:D

A részek megjelenéséről pedig, van egy kis rossz hírem!:/ Sajnos erre a blogra nincs elég ihletem, így a fejezeteket ritkábban fogom hozni, úgy, ahogyan nekem megfelel. Lehet, hogy ez egy kicsit önzőn hangzott, de másképpen nem tudom csinálni, és bezárni a blogot, pedig egyáltalán nem szeretném. Remélem nem "űztelek" most el titeket, ezzel a döntésemmel, és a véleményeteket is várom hozzászólásban, hogyha van jobb ötletetek, mert azok, tényleg jól jönnének!:)

A blogverseny eredménye 1-2 héten belül érkezik, csak ennyi blogot, kicsit nehéz elolvasni. Bocsánat!:/

És most egy kis "Önreklám". Nem régiben kezdtem egy új blogot, amit most hoztam nyilvánosságra. Ha van kedvetek, nézzetek be, és hagyjatok nyomot magatok után!:) (Ha van kedvetek!:D) Fantasy, egy kis romantikával fűszerezve, sok-sok kalanddal!:D

A teremben sötét volt, csak egy lámpa világította meg a középen lévő kelyheket. A félelem úrrá lett rajtam, pánikszerűen kapkodtam a levegőt. Az életem további része ezekben a percekben fog eldőlni. A barátaimmal tovább éljük a megszokott mindennapjainkat, vagy egy teljesen új, kitaszított közösségbe kerülök, akiket nem fogadnak el, már ötven éve. Sejtem, hogy hova sodor a sors, de nagyon remélem, hogy rosszul hiszem. Nem lennék rá képes, összezúzna a sok bántalmazás. Lassan lépkedtem, a csizmám kopogott az üveg padlón. Az asztalhoz érve megálltam, és előre nyúltam. A karom remegett, és fáztam. Nagyon. A tekintetem a kelyhekre tévedt, melyek teljesen ugyan úgy néztek ki, csak a tartalmuk különbözött, de azt én nem láttam. Egyik kezemmel eltakartam szemeimet, másikkal kör-körös mozgásokat végezve fölöttük próbáltam vakon választani. Egy. Kettő. Három. És felkaptam a bal oldalit. Ujjaim közül kikukucskálva figyeltem az eredményt. Néhányat dobbantottam, és megláttam. A félelmem bekövetkezett, mert a kehelyből fekete füst szállt föl.
Író: Astrid Haynes
Béta: Brooklyn Lovegod
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=uALlHEYAUF0
http://radkacsintasototseg.blogspot.hu

Legyetek jók ha tudtok!:D

Ölel-puszil mindenkit: Astrid H.

2015. június 13., szombat

I. Blogverseny

Sziasztok!

Sajnálom hogy nem hoztam még részt, de hosszú volt ez az év vége. De nyugalom, lehetőleg jövőhéten már hozom. Most egy blogversennyel jöttem, amire négy kategóriában lehet nevezni. Nem is húzom tovább a szót, tessék:

1. kategória: Legszebb Design

Ide bármilyen blog jelentkezhet. A fejlécet, és a design-ot fogom nézni, és ha kódos, akkor azt is beleszámítom, hogy ezerszer használt Deviantartos-e, vagy ritka, esetleg saját munka. Természetesen ha rendelted, akkor is szívesen fogadom a jelentkezésedet.
Amit meg kell adnod:
- Blogger neved
- Blogod címe
- Blogod URL-je
- Saját, vagy rendelt-e a fejléc és a design.
- Email címed. 

2. kategória: Legjobb Fanfiction

Ebbe a kategóriába, bármilyen ff blog jelentkezését elfogadom. Legyen az One Direction, Little Mix, vagy akármi más. Természetesen itt csak a történetet fogom nézni, a design nem befolyásol semmit. A blog legyen minimum 5 részes, a maximumot nem adom meg.
Amit meg kell adnod:
- Blogger neved
- Blogod címe
- Blogod URL-je
- Email címed

3. kategória: Legjobb NEM Fanfiction

Nyugodtan nevezd a blogodat, ha SAJÁT történet, és véletlenül SEM fanfiction. Mint ahogyan az előző kategóriánál sem, itt sincsen jelentősége a kinézetnek. A blog legyen minimum 5 részes, a maximumot szintén nem nézem.
Amit meg kell adnod:
- Blogger neved
- Blogod címe
- Blogod URL-je
- Email címed

4. kategória: Fejléc készítés

Ennél a kategóriánál a megadott szempontok szerint kell fejlécet készíteni. Teljesen mindegy, hogy milyen szerkesztőt használsz. A fejléc SAJÁT legyen, mert UTÁNA NÉZEK. Akkor a szempontok:
 Maximum kettő, minimum egy karakter kerülhet rá, de az egyiknek Avril Lavignének kell lennie. Ő egy énekesnő, Googleban utána tudtok nézni. A színvilágához, válasszátok ki egyik dalát, és ahhoz építsétek fel a képet, szóval lehet, depressziós, vagy boldog, ez a "nótától" függ. A feliratnak is, azt a dalt írd rá. Remélem érthető, ha nem, szóljatok, és jobban elmagyarázom. A kész munkát a dragonlovepetra@gmail.com emailre küldjétek el. Egy jelentkező, csak EGY fejlécet küldhet el. A munkákat EGYEDÜL készítsétek el, sem barátnő, sem nővér, és senki más sem segíthet benne. Legyen rajta a BLOGGER NEVED.
Amit meg kell adnod:
- Blogger neved
- Milyen szerkesztővel csináltad a képet
- A választott dal címe
- Email címed


FONTOS TUDNIVALÓD: ( ez minden kategóriára érvényes)
- Egy blog/blogger bármennyi kategóriában nevezhet.
- Nem muszáj feliratkoznotok, de senkit sem fogok figyelmeztetni, hogy nyert-e, szóval ajánlott, de ismétlem NEM kötelező.
- Csak saját művel/bloggal lehet jelentkezni.
- Jelentkezési határidő: Június 20. Beküldési határidő: Június 25. (ez minden kategóriára vonatkozik)
- Kommentben lehet jelentkezni.
- Minden kategóriában az első 3 helyezettet jutalmazzuk, és hozom nyilvánosságra. 
- Ha úgy alakul, különdíjat is adok.
- Az eredményeket én döntöm el, és nem lesz hozzá semmilyen szavazás, mert szerintem ez így sportszerűbb. Így tényleg az fog nyerni, aki megérdemli, és nem az, akinek nagyobb a "rajongó" tábora, vagy több feliratkozója van.
- Természetesen mindegy, mennyi követőd/feliratkozód van, hiszen ezt teljesen figyelmen kívül fogom hagyni.
- Akik a 4. kategóriában jelentkeztek, és nem ismerik az énekesnőt, azoknak a bejegyzés alján lekörmölöm az összes dalát, mert a Google csak az egyharmadát adja ki, hogyha nem egy óráig keressük őket, így lehet majd kedvetekre válogatni.
- Szintén lentre rakok majd egy képet, amit KÖTELEZŐ kiraknod a blogod modulsavjába, mert enélkül nem fogadom el a jelentkezésedet. A kép ERRE a bejegyzésre mutasson. Természetesen ez a fejléc készítőkre nem vonatkozik.
- Minden jelentkező kap emléklapot.

                                                                                             (jelentkező lap)

Nyeremények: (első három kategória)

1. helyezett: Oklevél+Interjú+feliratkozok a blogjára+kint lesz a blog az oldalsávomban.

2. helyezett:Oklevél+kint lesz a blog az oldalsávomban+feliratkozok a blogjára

3. helyezett: Oklevél+ feliratkozok a blogjára

Nyeremények: (negyedik kategória)

1. helyezett: Oklevél+Interjú+kint lesz a munkája az oldalsávomban

2. helyezett: Oklevél+kint lesz a munkája az oldalsávomban

3 helyezett: Oklevél

Várom a jelentkezőket, és további szép napot!

Ölel puszil mindenkit: Astrid H.

És akkor a negyedik kategóriásoknak itt vannak a dalok: 17,  4 Real,  Alice,  Alone,  Anything but Ordinary,  Bad Girl,  Bad Reputation,  The Best Damn Thing,  Bitchin' Summer,  Black Star,  Complicated,  Contagiogus,  Darlin,  Dont Tell Me,  Everbody Hurts,  Everything Back But You,  Fall To Pieces,  Falling Down,  Falling Fast,  Fly,  Forgotten,  Freak Out,  Get Over It,  Girlfriend,  Give You What You Like,  Goodbye,  He Wasn't,  Hello Heartache,  Hello Kitty,  Here's To Never Growing Up,  Hot,  How Does It Feel,  How You Remind Me,  Hush Hush,  I Always Get What I Want,  I Can Do Better,  I Don't Give,  I Don't Have To Try,  I Love You,  I Will Be,  I'm With You,  Innocence,  Keep Holding On,  Knockin' On Heaven's Door,  Let Me Go,  Losing Grip,  Mobile,  My Happy Ending,  My World,  Naked,  Nobody' Home,  Nobody's Fool,  Not Enough,  One Of Those Girl,  Push,  Remember When,  Rock n Roll,  Runaway,  Sippin' On Sunshine,  Sk8ter Boy,  Slipped Away,  Smile,  Stop Standing There,  Take It,  Take Me Away,  Things Ill Never Say,  Together,  Tomorrow,  Too Muck To Ask,  Unwanted,  What The Hell,  When You're Gone,  Who Know's,  Why,  Wish You Were Here,  You Ain't Seen Nothin' Yet  (Szerintem elég széles a választék.:D)

2015. május 10., vasárnap

Dorothy Blog Award

Sziasztok!

Ma még nem egy új résszel jöttem (de már alakulóban van), hanem egy díjjal, amit szeretnék megköszönni T. Vicky-nek a Life with the twins című blog írójának.  De a lényeg:

Dorothy Chanté, a Die Verfluchten című blog tehetséges írója hirdetett egy díját,ami a "Kampány az olvasókért" nevet viseli. Az egésznek az a célja, hogy a kevésbe olvasott és reklámozott blogoknak is minél több olvasója legyen. Személy szerint nagyon jó ötletnek tartom, és jó sokáig is tudnám dicséni miatta a bloggerinát. Akkor kezdjünk is bele!


                                                       Szabályok:


  • Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.
  • Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
  • Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől a díjat kaptad.
  • Írj 12 dolgot a saját blogodról.
  • Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
  • Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés, ez lehet kritika, véleményezés, vagy az esetleges tetszésed kifejezése. A lényeg, hogy építő legyen!
  • Cseréljetek linket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is rakjon ki téged.
  • Küldd tovább legalább 12 embernek a díjat! (ezt azért kell, hogy mindenkihez eljusson.)
  • Ha beszállsz ebbe a "díjrendszerbe" kérlek gondoskodj róla, hogy az "oklevél/képecske v. mi" mindig erre az oldalra vezessen, hogy aki nem értené mi is ez, az is értesüljön róla.
  • Az utóbbival együtt megkérnélek, hogy tedd ki látványos helyre az alábbi képecskét, a linkel együtt, ennek oka megint csak a népszerűsítése a kampánynak. 
 A díjat nagyon szeretném megköszönni T. Vicky-nek. Igazán sokat jelent, hogy gondoltál rám.
  

                                                      12 dolog T. Vicky blogjáról:

1. Ez a blog egy HTTYD fanfiction, ami az ikrek szemszögéből íródott.
2. Igazán egyedi ötletnek tartom, hogy nem egy "főszereplő" szemszögéből írja le a történetet. (természetesen az ikrek is valamilyen szinten fontosak, de mégsem annyira mint mondjuk Hablaty.)
3. Bírom a stílusát.
4. Kedvenc részem az volt, amikor Kőfej csillámpónikkal álmodott.
5. Tasma (az egyik szereplő) eléggé hasonlít az egyik kedvenc könyvem szerelőjére. (aki az Oksa Pollock nevű könyvsorozatból Tugdual Knut.)
6. Nem értem, hogy miért nyírta ki Rexet. 
7. A Kapitóliumban én is a Domestost csípem a legjobban. ;)
8. A blog 2014. 09. 12.-én indult.
9. Kőfej igazán kapós a fiúk körében.
10. A történet Hibbanton játszódik.
11. Az eddigi összes design zöld volt.
12. Várom a folytatást.
  

                                                       12 dolog a saját blogomról:

1. A blogomban nem összefüggőek a részek (csak ha hosszúak lettek, és akkor szétbontom), hanem kisebb novella szerűségek.
2. HTTYD fanfiction.
3. Kaptam már rá jót és rosszat egyaránt.
4. A blog nem valami profi, hiszen én magam is kezdő vagyok.
5. A design Lucy T. munkája.
6. Több blogomba beraktam már egy bizonyos Írisz nevű szereplőt. Őt teljesen magamról mintáztam.
7. Legtöbbször Astrid Hofferson szemszögéből írok.
8. A legtöbb részben van egy olyan szereplő, akinek "sötét múltja" van.
9. Jelenleg ez az egy "történetes" blogom van.
10 A blog 2014. október 23.-án (ez gy csütörtöki nap volt) nyitotta meg kapuit.
11. A fülszövegbe nem tudtam mit írni, így hát eléggé bénácska lett.
12. Nem tudom, hogy miért ezt a nevet adtam neki.

                                                          T. Vicky kérdései:


1. Mit szeretsz az ikrekben? - Imádom ,hogy olyan hülyék, és megunhatatlan poénok gazdái.
2. Rufflout vagy Rufflegs? - Rufflout.
3. Ki nyeri a viadalt? - Nem tudom. Remélem kitalálsz valami csavart, és mindenki túléli. :D
4. Neked tetszik a mostani design? - Igen.
5. Mennyire gyakran olvasod a blogot. - Régebben olvastam, de mostanában valahogy elfelejtődött. A díjnak hála újra elolvastam, és azt hiszem találtál egy új (pszichopata) olvasót.
6. Javaslód új szereplők betételét? - Nem. Szerintem a mostaniak remekül megfelelnek.
7. Kőfej vagy Fafej. - Hm...Ez nehéz kérdés. Mindkettőt ugyanúgy imádom.
8. Furcsák neked a szemszögek? - Nem.
9. Várod az új részeket? - Sárga. (Tudod, "hülye" kérdésre, hülye válasz) De természetesen igen!
10. Egy tízes skálán mennyire értékeled a blogot? - 7-8
11. Több kérdést viszont nem tudok. - Oké, pedig szívesen válaszoltam volna még rájuk.

                                                  12 kérdés a blogommal kapcsolatban:

1. Mennyire tetszett? Kérlek értékeld egy tízes skálán.
2. Zavar, hogy nem összefüggő történet?
3. Melyik a kedvenc részed?
4. Miért?
5. Igaz, ahogyan már említettem nem összefüggő történet,de ki a kedvenc szereplőd?
6. Miért?
7. Mit gondolsz a design-ről?
8. Melyik rész tetszett legkevésbé?
9. Miért?
10. Van-e szerinted "jövője" a blognak? (nem szándékozom abbahagyni, de érdekel a véleményed.)
11. Őszintén! A blogot továbbra is olvasni fogod? (nem sértődöm meg, viszont az őszinteséget becsülöm.)
12. Szerinted min kéne változtatnom? Hogyan tudnám "még jobbá" tenni a történeteket?

                                                              Akiknek küldöm:

                                                  M. Mircsi- Behind The Mask
                                                    Kertész Kinga- Üzenem
                                                   Németh Barby- Édes Élet
                                        Fanni Kis-Franciska Ribiczey: Névtelenek
                                                   Lauren Cox- Laura Design
                                          Netty L. Nelson- See Me Now
                                            Firerose- Miracle In The Night
                                                  Barla Szabó Zsófi- Más
                                                      Lucy T. - Survive
                                                  Tóth Viktória- A 2. Világ
                                                 S. Claire- Ünnepi Zűrzavar
                                                  Ropi- Szerelem a neten






2015. május 9., szombat

A szívemben élsz tovább

Sziasztok.
Készen lett az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Kérlek írjatok hozzászólást, vagy üzenetet a chat-ben. Jó olvasást!

Astrid H.


 - Fuss! Gyorsan, gyerünk! - üvöltötte torka szakadtából, miközben egy újabb rémségnek húzott be. A fejemet ide-oda kapkodva néztem az elém táruló borzalmas látványt. A falu romokban hevert, mindenhonnan lángok csaptak ki. A szemem csípni kezdett a könnyektől, amik lassan folytak le piszkos arcomon. Tudtam mit kéne tennem, de a lában a földbe gyökerezett. Nem voltam képes megmozdulni. Az emberek menekültek a házakból, de sokukat elkapták ezek a szörnyek. Nem mindenki tudott elmenekülni. Erőt vettem magamon, majd egy utolsó pillantást vetettem a bátyámra, és elindultam. Futottam ahogyan csak bírtam, de nem voltam elég gyors. Egy  árkány elállta az utamat, és gonoszan vigyorgott rám. Szájában ocsmány fogak sorakoztak, amikkel kitudja már hány embert marcangolt szét. Sikítottam, de senkit sem érdekelt. Csak a saját bőrüket akarták menteni. Szememmel a bátyámat kerestem, aki éppen felém futott. Mielőtt a fenevad még elkapott volna, rávetette magát, így elterelte a figyelmét. Teljesen lefagytam.
 - Rohanj! - parancsolt rám, miközben a szörny ide-oda csapkodott a farkával, hogy leszedje magáról.  Feleszméltem, aprót biccentettem, majd elrohantam. A szél csípte az arcomat, homályosan láttam már. Az erdő felé vettem az irányt, de még mielőtt beértem volna, vissza néztem. A bátyám a földön feküdt, és körülötte minden véres volt, de a rém már eltűnt. A torkomból állati ordítás szakadt fel, majd összerogytam a földön. Az emlékek bevillantak. Ahogyan együtt játsszunk a réten, és késő este érünk haza, és ezért persze leszidnak minket. Magam előtt látom, hogy átnyúl az asztalon, és elveszi az ebédemet a tányérról. Az arcomba vigyorog, és megpaskolja a fejemet. Ezek egy pillanat alatt törtek össze, és tudtam, soha sem lehet majd megragasztani őket. Kitépték őket belőlem. Soha sem lesz már minden ugyan olyan. Legalábbis Gus nélkül nem. A legrosszabb pedig az, hogy miattam halt meg. Ezt nem fogom megbocsájtani magamnak.

Így tizenegy évvel később vissza gondolva, már egészen máshogy látom. Itt állok pontosan azon a helyen, ahol a bátyámat megölte az a Szörnyen Nagy Rémség. Még ma is rettentően fáj, hogyha rágondolok, és olyankor bevillannak a borzalmas képek. Nem hiszem, hogy valaha teljesen túl tudom tenni rajta magamat, de igyekszem. Akkor hat évesen nem tudtam volna megakadályozni a tragédiát, de talán még ma sem tudnám. Belátom, nem az én hibám volt, hiszen csak rosszkor álltam rossz helyen. Megpróbálok minden napot úgy élni, mintha az lenne az utolsó. Ki kell használni a lehetőségeimet, mert Gus értem halt meg. Be akarom bizonyítani, hogy nem hiába! Közelebb léptem sírjához, és ráhelyeztem a rózsát. Sokszor kijárok hozzá, ha tanácsra, vagy segítségre van szükségem. Itt érzem magam hozzá a legközelebb. Sokáig nem tudtam elfogadni, így hát úgy éltem, mitha köztünk lett volna. Ha valaki a helyére akart ülni, rákiáltottam, hogy " Hé, ne ülj Gus ölébe!" vagy amikor anyám, az eset után egy hónappal rendbe akarta rakni a bátyám szobáját, egyszerűen megkérdeztem tőle: " Megengedte?". Egy idő után megértettem, hogy már nem fog vissza térni, de akkor viszont a depresszió legmélyebb bugyraiba zuhantam. Nem ettem, nem aludtam, de az is ritkaságnak számított, hogyha megszólaltam. A szüleim nem tudtak velem mit kezdeni, csak aggódtak. Egyre vékonyabb lettem, a lábamat már szinte ki sem tettem a házból. Emlékszem még arra a napra, amikor anyám bejött, és ellentmondást nem tűrő hangon azt mondta: " Elég!" Tudtam, hogy igaza van, de se energiám, se kedvem nem volt változtatni. Hosszú, kínlódásokkal teli napok után rávett, legalább menjek ki, és találkozzak a nem létező barátaimmal. Igen, nem voltak. Mindig is magamnak való voltam, csak a családomra "tartottam igényt" , így nem ismerkedtem velem egykorúakkal. Sokszor megkérdezték tőlem, hogy " Ez így jó neked? Barátok nélkül?". A válaszom pedig mindig igen volt. Megfelelt. Tökéletesen. Azt be kell ismernem, édesanyám megint igazat momdott. Amint kiléptem a biztonságot jelentő házból, valami furcsa érzés fogott el. Egyszerre volt felemelő, és lesujtó. Remek érzés volt újra a friss levegőn lenni. Most nem a dohos szobában ültem, hanem kint a való életben, ami sürög-forog, szinte megállás nélkül. De itt elbizonytalanodtam. Vajon én, hogyan tudnék beilleszkedni. Hiszen nagyjából senkit sem ismerek! A kezdetleges lelkesedésen egy pillanat alatt változott át félelemmé, és szorongássá. Ez egyszerre túl soknak bizonyult. El kellett mennem egy nyugodtabb helyre, ahol gondolkodhattam. Elindultam az erdőbe. Abba, ahova azon az estén is menekültem. Próbáltam kiűzni a fejemből az előtörő gondolatokat, de nem sikerült. Hallottam a hangját, ahogyan a nevemet üvölti. Éreztem a sárkány leheletét, és láttam a bátyámat, amint ráveti magát. Leültem egy köre, a fejemet két kezem közé fogtam. A könnyek lassan folytak le az arcomon, miközben csak annyit éreztem, hogy fáj. Nagyon.  Nem tudom mennyit ülhettem ott, de arra eszméltem fel, hogy valaki áll mellettem. Ráemeltem tekintetemet, és jól szemügyre vettem. Látásból már ismertem, ő volt Hablaty, a főnök fia. Sovány testalkata miatt sokszor csúfolták, de különösebben nem érdekelte. Legalábbis úgy látszott. Zöld pólót viselt, amire rávett egy barna mellényt is. Fekete csizmájával a földet rugdosta, miközben smaragd szemével engem vizslatott.
 - Miért sírsz? - kérdezte néhány percnyi csönd után.
 - Mert hiányzik a bátyám. - szipogtam.
Erre nem mondott semmit, csak leült mellém, és megölelt. Először megilletődtem, hiszen úgy igazán nem is ismer, de utána viszonoztam. Jó érzés volt, hogy valaki meg szeretne nyugtatni, és tudni, nem vagyok egyedül.
 - Jobb már? - nézett rám félénken.
 - Picit. - válaszoltam. Mert tényleg jobb lett.
Azon a délutánon, hét éves koromban, egy igaz barátra találtam Hablaty személyében. Rengeteget segített nekem. Túl jutatott a depresszión, és társaságba vitt. Hálás voltam ezért neki. Bármikor bármi történt, mi kiálltunk egymás mellett, segítettük a másikat. Megosztottuk a fájdalmainkat, és kiderült, egyikünk sem olyan, mint amilyennek látszik. Egyre jobban megismertük, nem csak a másikat, hanem magunkat is. Rávilágított arra, hogy ne másoknak, hanem magamnak feleljek meg. Mindig azt mondta: " Asztrid, a múltat soha ne felejtsd el, hiszen hozzád tartozik. De tanuld meg elfogadni, és hasznosítani a jövőben." A mai napig nem teljesen értem, hogy ezzel mit akart mondani, de idővel majd rájövök. Ebben biztos lehet. Ő az, aki mindig átlátott a maszkomon. Soha nem hitte el, ha hazudtam, vagy mű mosolyt produkáltam. Túl jól ismert, bár ez kölcsönös volt. Nem tudom most hol tartanék, ha nem toppant volna be az életembe. 

Egy kéz szorított a vállamon, mire hátra fordultam. Ott állt, és egy szerény mosoly kíséretében nézett. Felém nyújtotta a kezét, mire megragadtam, és felrántott. Leporoltam a szoknyámat, majd lassan vissza indultunk a falu felé. Hátra pillantottam a bátyám sírjára, tudtam, hogy most is figyel, és vigyázz rám. "Jó legyél hugi!" visszhangoznak a régen hallott szavai a fejemben. Nagyon hiányzik még mindig, de ahogy a régi viking szokás is mondja: Ha Thor elvesz tőlünk valamit, akkor egyben ad is. Lehet, hogy elvesztettem Gust, aki pótolhatatlan az életemben, viszont kaptam egy ugyan olyan fontos személyt. Őt. A legjobb barátomat.

2015. május 4., hétfő

Skrill veszély

Buuuu!:3
Nagyon sajnálom,hogy ennyit késtem a résszel. Nem szeretnék magyarázkodni, legyen annyi elég, hogy nem volt energiám. A mostani,lehet, hogy ismerős lesz néhány embernek,mert egy elkezdett blogom első része lett volna. De végül nem lett, szóval elhoztam nektek! Jó olvasást,csókot-puszit, meg minden mást. :)

Astrid H. 


 - Dobd már ide! - ordítottam idegesen.
Felálltam Viharbogár hátára, és vártam,hogy Takonypóc passzolja a dinnyét. Az ikrek gyorsan közeledtek felénk, bár ha jól láttam, éppen veszekedtek. Milyen meglepő. Hablaty és Halvér pedig az arénában "frissítették" a sárkányok könyvét. A múltkori kis sziget körútunkon nagyon sok új sárkány fajt találtunk, köztük volt a sikoltó halál is, amit sikerült elijesztenünk. Egy időre... Bele se merek gondolni, hogy mi lesz itt amikor vissza jön. Igen, vissza fog jönni, ez nem kérdéses. Addig is próbálunk rájönni, ennek a fajnak a titkára, bár Hablaty eléggé ideges emiatt. Meg is értem. Takonypóc még mindig magánál tartotta a gyümölcsöt, és idétlenül vigyorgott rám.
 - Mivan? - förmedtem rá.
 - Bírom az ideges lányokat. - kacsintott.
Unottan megforgattam a szemeimet, majd meguntam, és leszálltam a sárkányomról, és bementem az arénába,megnézni,hogy jutottak-e valamire. Mind a ketten a könyv felett görnyedve,olvastak,és szerintem észre sem vették,hogy itt vagyok. Megkocogtattam a vállukat,mire hátra fordultak. A szemeik karikásak voltak,látszott rajtuk,hogy egy ideje már nem pihentek.
 - Borzasztóan néztek ki,menjetek aludni.
 - Oké.-bólintott Halvér,és elindult haza,de Hablaty még maradt.
 - Khm. - köhintettem. Nem hallotta? Dehogynem hallotta. Csak nem érdekli. Tipikus......
 - Asztrid nem! Nem mehetek el...még! - felelte.
 - De a sikoltó halál még rá ér! - dehogy ér rá Asztrid,gondolkozz már!
 - Tudom,de most nem is az a baj.
Akkor meg mi lehet? A hangjában gyenge idegesség hallatszott,és láttam rajta,hogy eléggé meg van rémülve. Még sohasem láttam ilyennek. Remek. Ebből meg mi lesz? Rám nézett,és a kezembe nyomott a pikkelyt. Egy sárkány pikkelyt. Lila színe volt,a tapintása nyirkos,és érdes,nem túl kellemes. Az orromhoz emeltem,és megszagoltam. Égett szaga volt. Elfintorodtam. Éppen meg szerettem volna kérdezni,hogy miféle sárkánynak a pikkelye ez,amikor eszembe jutott. Basszus! Ilyen nincs. Hablaty biztosan láthatta rajtam az idegességet,és az ilyedtséget,mert aprót biccentett. Egy skrill-é volt. A villám sárkányá-é,aki nem ismer kegyelmet,és még senkinek sem sikerült beidomítania. Egyszer mi is próbáltuk,amikor Dagur akarta megszereznie, sajnos nem tudtuk. De azt befagyasztottuk egy jéghegybe! Akkor mégis hogyan szabadult ki?
 - Ez egy másik. - jelentette ki.
 - Egy másik skrill? - kérdeztem. Nem Astrid,nem egy másik skrill. Egy másik jakcomb. Hát pesze,hogy egy másik sárkány!
 - Igen,egy jóval nagyobb,és erősebb példány. A múlt éjjel járhatott Hibbanton,ezt az erdőben találtam. - emelte fel a pikkelyt. - És még lehet, hogy itt van a szigeten. - húzta el a száját.
Jaj. Egy skrill? Itt a szigeten? Ebből semmi jó sem sülhet ki. Mindent felrobbanthat,és villámokat szórhat. Hogy nekünk nem lehet egy nyugodt napunk sem! Vagy Dagur,vagy Alvin,vagy sikoltó halál,most meg ez a"dög"! Hát nem remek?
 - Akkor meg kell keresnünk? - kérdeztem félve a választól.
 - Igen,azt hiszem. - állt fel,és leporolta a ruháját.
Szóval így kezdődött az egész. Az egész kaland,amiben végül nem a skrill-é volt a főszerep. Ó,dehogy is. És mi még elhittük,hogy megússzuk egy ilyen bestiával? Milyen naivak vagyunk. Nálunk már soha sem lehet tudni. A sors akarta-e így? Talán. Vagy vonzzuk a veszélyt? Meg lehet. De,hogy megbántuk-e? Biztos,hogy nem. Csak akkor még nem tudhattuk. Na de akkor vissza az elejére.

Hablattyal felpattantunk a sárkányainkra,és elmentünk megkeresni a többieket,mert amíg mi szépen "elbeszélgettünk" ők abbahagyták a dinnye dobálást,és eltűntek. Vagyis nem mindenki,mert azt tudtuk, hogy Halvér otthon húzza a lóbőrt. Először ő hozzá mentünk. Bekopogtunk,az anyukája nyitott nekünk ajtót,és a barátunk szobája felé intett. Amint felértünk, nem lepődtünk meg a látványon. Halvér az ágyában horkolva markolászta a takarót, motyogott magában és a lábát.....a lábát Bütyök nyalogatta. Bah..... 
 - Alszik. - nézte unottan Hablaty.
 - Azt látom. - forgattam meg a szemeimet. Oda mentem az ágya mellé. Bütyök rám emelte a tekintetét, és szerintem tudta, hogy mire készülök. Lábamat Halvér oldalának támasztottam, és belerúgtam. A földön fetrengve kinyitotta a szemét, és fájdalmasan megdörzsölte az érintett részt.
 - Aúú,Asztrid! - "nyivákolt" - Miért vannak ilyen barbár módszereid? Miért nem tudtatok mondjuk megbökni,vagy szólni?
 - Egyáltalán nem barbárak a módszereim. - emeltem fel a mutató ujjamat, és kihúztam magamat. - És ez is kommunikáció volt. - vigyorodtam el.
 - Ahhaaa. - mondták egyszerre.Én csak legyintettem. Amatőrök.....
 - Na de nem ezért jöttünk! - csapta össze a tenyerét Hablaty. Ó,tényleg. - Gond van. Eléggé nagy gond.-vakarta meg a tarkóját.
 - Mégis mi? - ijedt meg.
 - Egy benga skrill itt Hibbanton. Az erdőben találtam meg a pikkelyét. Még friss volt.
 - Szerintünk még nem ment el. - tettem hozzá.
 - Meg kell keresnünk! - csapott ököllel a kézfejébe.
 - Pontosan! De most! - vágta rá Hablaty és már indultunk is.
De hova is? Hát azt nem tudtuk. Hol keressünk három rokkant agyút dinnye dobálás után? Passz.  Má egy ideje röpködtünk, amikor hangos röhögés ütötte meg a fülünket. Egymása néztünk, és kommunikáció nélkül is értettük egymást. Ők azok. Ki más lehetne? Senki sem üvölt az erdőben idegbetegen, csak az ikrek és Takonypóc. A fák lombjain át próbáltuk kiszúrni őket. Végül a medencénél bukkantunk rájuk. Gyosan leszálltunk,és bele is vágtunk a közepébe.
 - Gyertek,mennünk kell. -szólt nekik Hablaty.
 - Miért? - kérdezte Takonypóc.
 - Egy óriási skrill van a szigeten és elkéne üldözni. Röviden ennyi. - mondta Halvér úgy, mintha ez lenne a világ legalapvetőbb dolga.
 - De a skrillt nem abba a jéghegybe.... - értetlenkedett Fafej.
 - Ez egy másik példány. - sürgette őket az éjfúria lovas.
 - Óóó. - bólintottak egyszerre.
 - Hjaj! - sóhajtottam. - Útközben mindent elmondunk nektek, csak gyertek már Thor szerelmére! - csaptam össze a tenyeremet.
Felültünk a sárkányainkra, és elindultunk. Igazából fogalmunk sem volt, hogy hol keressük, így először az erdőt kutattuk át, és közben nagyjából felvázoltuk a helyzetet a többieknek. Bár mire eljutott az agyukig, én fáradtam bele....
 - Szóval egy giga nagy skrill. -értelmezte Takonypóc.
 - Aham. - bólintott Halvér.
 - És itt van valszeg a szigeten. - folytatta Fafej. De olyan értelmes arccal! Hah.
 - Ja. - csapta homlokon magát Hablaty.
 - Tök veszélyes lehet, és ha nem találjuk meg akkor bumm bumm lesz? - feltételezte Kőfej.
 - IGEN! - vágtuk rá mind a hárman.
 - Cooool!! - állapították meg az ikrek. Persze, őket ez azonnal lázba hozza!
A nap már kezdett lemenni, a horizont vörösen világította meg a tengert, apró sugaraival. Fáradtak voltunk az egész napos kereséstől, és a sok fától gülizett a szemünk. Úgy döntöttünk, hogy két csapatra oszlunk, és utoljára átkutatjuk. Én az ikreket kaptam. Remek! De legalább nem fogok unatkozni. Velük? Ugyanmár...
 - Na kapitány, merre menjünk? - kérdezte katonásan Fafej.
 - Északra. - röhögtem. Én mondtam. Velük nem lehet unatkozni.
Minden fa lombjába belenéztünk,vagy estünk, de ez részletkérdés. De semmi! Mintha nem is lenne a szigeten egy őrülten veszélyes vihart csináló bestia. Lehet, hogy már elment? Bár nyomokat akkor is kellett volna találnunk. Nem értem. Így elmélkedtem magamban, figyelve az ikrekre, nehogy felrobbantsanak valamit, amikor meghallottam Fogatlan kiáltását. Ez volt a jel.
 - Gyerünk.- intettem a többieknek, és már mentünk is a hang irányába.
Amikor odaértünk Hablaty egy fatönkbe dugott fejjel (?) várt minket, látszólag volt benne valami. Takonypóc.... Takonypóc pedig mint aki megint megnyerte az Olvadás Fesztet vigyorgott. Öööö? Most mivan? Ez nem a skrill.
 - Asztrid, ezt meg kell nézned. - intett Hablaty.
Odamentem hozzá, és belenéztem a nagy farönkbe. És bármilyen hihetetlen nem, nem egy sárkány volt benne. Hanem egy lány.....