I. Blogverseny

Sziasztok!

Sajnálom hogy nem hoztam még részt, de hosszú volt ez az év vége. De nyugalom, lehetőleg jövőhéten már hozom. Most egy blogversennyel jöttem, amire négy kategóriában lehet nevezni. Nem is húzom tovább a szót, tessék:

1. kategória: Legszebb Design

Ide bármilyen blog jelentkezhet. A fejlécet, és a design-ot fogom nézni, és ha kódos, akkor azt is beleszámítom, hogy ezerszer használt Deviantartos-e, vagy ritka, esetleg saját munka. Természetesen ha rendelted, akkor is szívesen fogadom a jelentkezésedet.

Amit meg kell adnod:

- Blogger neved

- Blogod címe

- Blogod URL-je

- Saját, vagy rendelt-e a fejléc és a design.

- Email címed. 

2. kategória: Legjobb Fanfiction

Ebbe a kategóriába, bármilyen ff blog jelentkezését elfogadom. Legyen az One Direction, Little Mix, vagy akármi más. Természetesen itt csak a történetet fogom nézni, a design nem befolyásol semmit. A blog legyen minimum 5 részes, a maximumot nem adom meg.

Amit meg kell adnod:

- Blogger neved

- Blogod címe

- Blogod URL-je

- Email címed

3. kategória: Legjobb NEM Fanfiction

Nyugodtan nevezd a blogodat, ha SAJÁT történet, és véletlenül SEM fanfiction. Mint ahogyan az előző kategóriánál sem, itt sincsen jelentősége a kinézetnek. A blog legyen minimum 5 részes, a maximumot szintén nem nézem.

Amit meg kell adnod:

- Blogger neved

- Blogod címe

- Blogod URL-je

- Email címed

4. kategória: Fejléc készítés

Ennél a kategóriánál a megadott szempontok szerint kell fejlécet készíteni. Teljesen mindegy, hogy milyen szerkesztőt használsz. A fejléc SAJÁT legyen, mert UTÁNA NÉZEK. Akkor a szempontok:

 Maximum kettő, minimum egy karakter kerülhet rá, de az egyiknek Avril Lavignének kell lennie. Ő egy énekesnő, Googleban utána tudtok nézni. A színvilágához, válasszátok ki egyik dalát, és ahhoz építsétek fel a képet, szóval lehet, depressziós, vagy boldog, ez a "nótától" függ. A feliratnak is, azt a dalt írd rá. Remélem érthető, ha nem, szóljatok, és jobban elmagyarázom. A kész munkát a dragonlovepetra@gmail.com emailre küldjétek el. Egy jelentkező, csak EGY fejlécet küldhet el. A munkákat EGYEDÜL készítsétek el, sem barátnő, sem nővér, és senki más sem segíthet benne. Legyen rajta a BLOGGER NEVED.

Amit meg kell adnod:

- Blogger neved

- Milyen szerkesztővel csináltad a képet

- A választott dal címe

- Email címed

FONTOS TUDNIVALÓD: ( ez minden kategóriára érvényes)

- Egy blog/blogger bármennyi kategóriában nevezhet.

- Nem muszáj feliratkoznotok, de senkit sem fogok figyelmeztetni, hogy nyert-e, szóval ajánlott, de ismétlem NEM kötelező.

- Csak saját művel/bloggal lehet jelentkezni.

- Jelentkezési határidő: Június 20. Beküldési határidő: Június 25. (ez minden kategóriára vonatkozik)

- Kommentben lehet jelentkezni.

- Minden kategóriában az első 3 helyezettet jutalmazzuk, és hozom nyilvánosságra. 

- Ha úgy alakul, különdíjat is adok.

- Az eredményeket én döntöm el, és nem lesz hozzá semmilyen szavazás, mert szerintem ez így sportszerűbb. Így tényleg az fog nyerni, aki megérdemli, és nem az, akinek nagyobb a "rajongó" tábora, vagy több feliratkozója van.

- Természetesen mindegy, mennyi követőd/feliratkozód van, hiszen ezt teljesen figyelmen kívül fogom hagyni.

- Akik a 4. kategóriában jelentkeztek, és nem ismerik az énekesnőt, azoknak a bejegyzés alján lekörmölöm az összes dalát, mert a Google csak az egyharmadát adja ki, hogyha nem egy óráig keressük őket, így lehet majd kedvetekre válogatni.

- Szintén lentre rakok majd egy képet, amit KÖTELEZŐ kiraknod a blogod modulsavjába, mert enélkül nem fogadom el a jelentkezésedet. A kép ERRE a bejegyzésre mutasson. Természetesen ez a fejléc készítőkre nem vonatkozik.
- Minden jelentkező kap emléklapot.

                                                                                             (jelentkező lap)

Nyeremények: (első három kategória)

1. helyezett: Oklevél+Interjú+feliratkozok a blogjára+kint lesz a blog az oldalsávomban.

2. helyezett:Oklevél+kint lesz a blog az oldalsávomban+feliratkozok a blogjára

3. helyezett: Oklevél+ feliratkozok a blogjára

Nyeremények: (negyedik kategória)

1. helyezett: Oklevél+Interjú+kint lesz a munkája az oldalsávomban

2. helyezett: Oklevél+kint lesz a munkája az oldalsávomban

3 helyezett: Oklevél

Várom a jelentkezőket, és további szép napot!

Ölel puszil mindenkit: Astrid H.

És akkor a negyedik kategóriásoknak itt vannak a dalok: 17,  4 Real,  Alice,  Alone,  Anything but Ordinary,  Bad Girl,  Bad Reputation,  The Best Damn Thing,  Bitchin' Summer,  Black Star,  Complicated,  Contagiogus,  Darlin,  Dont Tell Me,  Everbody Hurts,  Everything Back But You,  Fall To Pieces,  Falling Down,  Falling Fast,  Fly,  Forgotten,  Freak Out,  Get Over It,  Girlfriend,  Give You What You Like,  Goodbye,  He Wasn't,  Hello Heartache,  Hello Kitty,  Here's To Never Growing Up,  Hot,  How Does It Feel,  How You Remind Me,  Hush Hush,  I Always Get What I Want,  I Can Do Better,  I Don't Give,  I Don't Have To Try,  I Love You,  I Will Be,  I'm With You,  Innocence,  Keep Holding On,  Knockin' On Heaven's Door,  Let Me Go,  Losing Grip,  Mobile,  My Happy Ending,  My World,  Naked,  Nobody' Home,  Nobody's Fool,  Not Enough,  One Of Those Girl,  Push,  Remember When,  Rock n Roll,  Runaway,  Sippin' On Sunshine,  Sk8ter Boy,  Slipped Away,  Smile,  Stop Standing There,  Take It,  Take Me Away,  Things Ill Never Say,  Together,  Tomorrow,  Too Muck To Ask,  Unwanted,  What The Hell,  When You're Gone,  Who Know's,  Why,  Wish You Were Here,  You Ain't Seen Nothin' Yet  (Szerintem elég széles a választék.:D)

Dorothy Blog Award

Sziasztok!

Ma még nem egy új résszel jöttem (de már alakulóban van), hanem egy díjjal, amit szeretnék megköszönni T. Vicky-nek a Life with the twins című blog írójának.  De a lényeg:

Dorothy Chanté, a Die Verfluchten című blog tehetséges írója hirdetett egy díját,ami a "Kampány az olvasókért" nevet viseli. Az egésznek az a célja, hogy a kevésbe olvasott és reklámozott blogoknak is minél több olvasója legyen. Személy szerint nagyon jó ötletnek tartom, és jó sokáig is tudnám dicséni miatta a bloggerinát. Akkor kezdjünk is bele!


                                                       Szabályok:

• Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.
• Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
• Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől a díjat kaptad.
• Írj 12 dolgot a saját blogodról.
• Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
• Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés, ez lehet kritika, véleményezés, vagy az esetleges tetszésed kifejezése. A lényeg, hogy építő legyen!
• Cseréljetek linket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is rakjon ki téged.
• Küldd tovább legalább 12 embernek a díjat! (ezt azért kell, hogy mindenkihez eljusson.)
• Ha beszállsz ebbe a "díjrendszerbe" kérlek gondoskodj róla, hogy az "oklevél/képecske v. mi" mindig erre az oldalra vezessen, hogy aki nem értené mi is ez, az is értesüljön róla.
• Az utóbbival együtt megkérnélek, hogy tedd ki látványos helyre az alábbi képecskét, a linkel együtt, ennek oka megint csak a népszerűsítése a kampánynak. 

 A díjat nagyon szeretném megköszönni T. Vicky-nek. Igazán sokat jelent, hogy gondoltál rám.

  

                                                      12 dolog T. Vicky blogjáról:

1. Ez a blog egy HTTYD fanfiction, ami az ikrek szemszögéből íródott.

2. Igazán egyedi ötletnek tartom, hogy nem egy "főszereplő" szemszögéből írja le a történetet. (természetesen az ikrek is valamilyen szinten fontosak, de mégsem annyira mint mondjuk Hablaty.)

3. Bírom a stílusát.

4. Kedvenc részem az volt, amikor Kőfej csillámpónikkal álmodott.

5. Tasma (az egyik szereplő) eléggé hasonlít az egyik kedvenc könyvem szerelőjére. (aki az Oksa Pollock nevű könyvsorozatból Tugdual Knut.)

6. Nem értem, hogy miért nyírta ki Rexet. 

7. A Kapitóliumban én is a Domestost csípem a legjobban. ;)

8. A blog 2014. 09. 12.-én indult.

9. Kőfej igazán kapós a fiúk körében.

10. A történet Hibbanton játszódik.

11. Az eddigi összes design zöld volt.

12. Várom a folytatást.

  

                                                       12 dolog a saját blogomról:

1. A blogomban nem összefüggőek a részek (csak ha hosszúak lettek, és akkor szétbontom), hanem kisebb novella szerűségek.

2. HTTYD fanfiction.

3. Kaptam már rá jót és rosszat egyaránt.

4. A blog nem valami profi, hiszen én magam is kezdő vagyok.

5. A design Lucy T. munkája.

6. Több blogomba beraktam már egy bizonyos Írisz nevű szereplőt. Őt teljesen magamról mintáztam.

7. Legtöbbször Astrid Hofferson szemszögéből írok.

8. A legtöbb részben van egy olyan szereplő, akinek "sötét múltja" van.

9. Jelenleg ez az egy "történetes" blogom van.

10 A blog 2014. október 23.-án (ez gy csütörtöki nap volt) nyitotta meg kapuit.
11. A fülszövegbe nem tudtam mit írni, így hát eléggé bénácska lett.
12. Nem tudom, hogy miért ezt a nevet adtam neki.

                                                          T. Vicky kérdései:


1. Mit szeretsz az ikrekben? - Imádom ,hogy olyan hülyék, és megunhatatlan poénok gazdái.
2. Rufflout vagy Rufflegs? - Rufflout.
3. Ki nyeri a viadalt? - Nem tudom. Remélem kitalálsz valami csavart, és mindenki túléli. :D
4. Neked tetszik a mostani design? - Igen.
5. Mennyire gyakran olvasod a blogot. - Régebben olvastam, de mostanában valahogy elfelejtődött. A díjnak hála újra elolvastam, és azt hiszem találtál egy új (pszichopata) olvasót.
6. Javaslód új szereplők betételét? - Nem. Szerintem a mostaniak remekül megfelelnek.
7. Kőfej vagy Fafej. - Hm...Ez nehéz kérdés. Mindkettőt ugyanúgy imádom.
8. Furcsák neked a szemszögek? - Nem.
9. Várod az új részeket? - Sárga. (Tudod, "hülye" kérdésre, hülye válasz) De természetesen igen!
10. Egy tízes skálán mennyire értékeled a blogot? - 7-8
11. Több kérdést viszont nem tudok. - Oké, pedig szívesen válaszoltam volna még rájuk.

                                                  12 kérdés a blogommal kapcsolatban:

1. Mennyire tetszett? Kérlek értékeld egy tízes skálán.
2. Zavar, hogy nem összefüggő történet?
3. Melyik a kedvenc részed?
4. Miért?
5. Igaz, ahogyan már említettem nem összefüggő történet,de ki a kedvenc szereplőd?
6. Miért?
7. Mit gondolsz a design-ről?
8. Melyik rész tetszett legkevésbé?
9. Miért?
10. Van-e szerinted "jövője" a blognak? (nem szándékozom abbahagyni, de érdekel a véleményed.)
11. Őszintén! A blogot továbbra is olvasni fogod? (nem sértődöm meg, viszont az őszinteséget becsülöm.)
12. Szerinted min kéne változtatnom? Hogyan tudnám "még jobbá" tenni a történeteket?

                                                              Akiknek küldöm:

                                                  M. Mircsi- Behind The Mask
                                                    Kertész Kinga- Üzenem
                                                   Németh Barby- Édes Élet
                                        Fanni Kis-Franciska Ribiczey: Névtelenek
                                                   Lauren Cox- Laura Design
                                          Netty L. Nelson- See Me Now
                                            Firerose- Miracle In The Night
                                                  Barla Szabó Zsófi- Más
                                                      Lucy T. - Survive
                                                  Tóth Viktória- A 2. Világ
                                                 S. Claire- Ünnepi Zűrzavar
                                                  Ropi- Szerelem a neten

A szívemben élsz tovább

Sziasztok.

Készen lett az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Kérlek írjatok hozzászólást, vagy üzenetet a chat-ben. Jó olvasást!

Astrid H.

 - Fuss! Gyorsan, gyerünk! - üvöltötte torka szakadtából, miközben egy újabb rémségnek húzott be. A fejemet ide-oda kapkodva néztem az elém táruló borzalmas látványt. A falu romokban hevert, mindenhonnan lángok csaptak ki. A szemem csípni kezdett a könnyektől, amik lassan folytak le piszkos arcomon. Tudtam mit kéne tennem, de a lában a földbe gyökerezett. Nem voltam képes megmozdulni. Az emberek menekültek a házakból, de sokukat elkapták ezek a szörnyek. Nem mindenki tudott elmenekülni. Erőt vettem magamon, majd egy utolsó pillantást vetettem a bátyámra, és elindultam. Futottam ahogyan csak bírtam, de nem voltam elég gyors. Egy  árkány elállta az utamat, és gonoszan vigyorgott rám. Szájában ocsmány fogak sorakoztak, amikkel kitudja már hány embert marcangolt szét. Sikítottam, de senkit sem érdekelt. Csak a saját bőrüket akarták menteni. Szememmel a bátyámat kerestem, aki éppen felém futott. Mielőtt a fenevad még elkapott volna, rávetette magát, így elterelte a figyelmét. Teljesen lefagytam.

 - Rohanj! - parancsolt rám, miközben a szörny ide-oda csapkodott a farkával, hogy leszedje magáról.  Feleszméltem, aprót biccentettem, majd elrohantam. A szél csípte az arcomat, homályosan láttam már. Az erdő felé vettem az irányt, de még mielőtt beértem volna, vissza néztem. A bátyám a földön feküdt, és körülötte minden véres volt, de a rém már eltűnt. A torkomból állati ordítás szakadt fel, majd összerogytam a földön. Az emlékek bevillantak. Ahogyan együtt játsszunk a réten, és késő este érünk haza, és ezért persze leszidnak minket. Magam előtt látom, hogy átnyúl az asztalon, és elveszi az ebédemet a tányérról. Az arcomba vigyorog, és megpaskolja a fejemet. Ezek egy pillanat alatt törtek össze, és tudtam, soha sem lehet majd megragasztani őket. Kitépték őket belőlem. Soha sem lesz már minden ugyan olyan. Legalábbis Gus nélkül nem. A legrosszabb pedig az, hogy miattam halt meg. Ezt nem fogom megbocsájtani magamnak.

Így tizenegy évvel később vissza gondolva, már egészen máshogy látom. Itt állok pontosan azon a helyen, ahol a bátyámat megölte az a Szörnyen Nagy Rémség. Még ma is rettentően fáj, hogyha rágondolok, és olyankor bevillannak a borzalmas képek. Nem hiszem, hogy valaha teljesen túl tudom tenni rajta magamat, de igyekszem. Akkor hat évesen nem tudtam volna megakadályozni a tragédiát, de talán még ma sem tudnám. Belátom, nem az én hibám volt, hiszen csak rosszkor álltam rossz helyen. Megpróbálok minden napot úgy élni, mintha az lenne az utolsó. Ki kell használni a lehetőségeimet, mert Gus értem halt meg. Be akarom bizonyítani, hogy nem hiába! Közelebb léptem sírjához, és ráhelyeztem a rózsát. Sokszor kijárok hozzá, ha tanácsra, vagy segítségre van szükségem. Itt érzem magam hozzá a legközelebb. Sokáig nem tudtam elfogadni, így hát úgy éltem, mitha köztünk lett volna. Ha valaki a helyére akart ülni, rákiáltottam, hogy " Hé, ne ülj Gus ölébe!" vagy amikor anyám, az eset után egy hónappal rendbe akarta rakni a bátyám szobáját, egyszerűen megkérdeztem tőle: " Megengedte?". Egy idő után megértettem, hogy már nem fog vissza térni, de akkor viszont a depresszió legmélyebb bugyraiba zuhantam. Nem ettem, nem aludtam, de az is ritkaságnak számított, hogyha megszólaltam. A szüleim nem tudtak velem mit kezdeni, csak aggódtak. Egyre vékonyabb lettem, a lábamat már szinte ki sem tettem a házból. Emlékszem még arra a napra, amikor anyám bejött, és ellentmondást nem tűrő hangon azt mondta: " Elég!" Tudtam, hogy igaza van, de se energiám, se kedvem nem volt változtatni. Hosszú, kínlódásokkal teli napok után rávett, legalább menjek ki, és találkozzak a nem létező barátaimmal. Igen, nem voltak. Mindig is magamnak való voltam, csak a családomra "tartottam igényt" , így nem ismerkedtem velem egykorúakkal. Sokszor megkérdezték tőlem, hogy " Ez így jó neked? Barátok nélkül?". A válaszom pedig mindig igen volt. Megfelelt. Tökéletesen. Azt be kell ismernem, édesanyám megint igazat momdott. Amint kiléptem a biztonságot jelentő házból, valami furcsa érzés fogott el. Egyszerre volt felemelő, és lesujtó. Remek érzés volt újra a friss levegőn lenni. Most nem a dohos szobában ültem, hanem kint a való életben, ami sürög-forog, szinte megállás nélkül. De itt elbizonytalanodtam. Vajon én, hogyan tudnék beilleszkedni. Hiszen nagyjából senkit sem ismerek! A kezdetleges lelkesedésen egy pillanat alatt változott át félelemmé, és szorongássá. Ez egyszerre túl soknak bizonyult. El kellett mennem egy nyugodtabb helyre, ahol gondolkodhattam. Elindultam az erdőbe. Abba, ahova azon az estén is menekültem. Próbáltam kiűzni a fejemből az előtörő gondolatokat, de nem sikerült. Hallottam a hangját, ahogyan a nevemet üvölti. Éreztem a sárkány leheletét, és láttam a bátyámat, amint ráveti magát. Leültem egy köre, a fejemet két kezem közé fogtam. A könnyek lassan folytak le az arcomon, miközben csak annyit éreztem, hogy fáj. Nagyon.  Nem tudom mennyit ülhettem ott, de arra eszméltem fel, hogy valaki áll mellettem. Ráemeltem tekintetemet, és jól szemügyre vettem. Látásból már ismertem, ő volt Hablaty, a főnök fia. Sovány testalkata miatt sokszor csúfolták, de különösebben nem érdekelte. Legalábbis úgy látszott. Zöld pólót viselt, amire rávett egy barna mellényt is. Fekete csizmájával a földet rugdosta, miközben smaragd szemével engem vizslatott.

 - Miért sírsz? - kérdezte néhány percnyi csönd után.

 - Mert hiányzik a bátyám. - szipogtam.

Erre nem mondott semmit, csak leült mellém, és megölelt. Először megilletődtem, hiszen úgy igazán nem is ismer, de utána viszonoztam. Jó érzés volt, hogy valaki meg szeretne nyugtatni, és tudni, nem vagyok egyedül.

 - Jobb már? - nézett rám félénken.

 - Picit. - válaszoltam. Mert tényleg jobb lett.

Azon a délutánon, hét éves koromban, egy igaz barátra találtam Hablaty személyében. Rengeteget segített nekem. Túl jutatott a depresszión, és társaságba vitt. Hálás voltam ezért neki. Bármikor bármi történt, mi kiálltunk egymás mellett, segítettük a másikat. Megosztottuk a fájdalmainkat, és kiderült, egyikünk sem olyan, mint amilyennek látszik. Egyre jobban megismertük, nem csak a másikat, hanem magunkat is. Rávilágított arra, hogy ne másoknak, hanem magamnak feleljek meg. Mindig azt mondta: " Asztrid, a múltat soha ne felejtsd el, hiszen hozzád tartozik. De tanuld meg elfogadni, és hasznosítani a jövőben." A mai napig nem teljesen értem, hogy ezzel mit akart mondani, de idővel majd rájövök. Ebben biztos lehet. Ő az, aki mindig átlátott a maszkomon. Soha nem hitte el, ha hazudtam, vagy mű mosolyt produkáltam. Túl jól ismert, bár ez kölcsönös volt. Nem tudom most hol tartanék, ha nem toppant volna be az életembe. 

Egy kéz szorított a vállamon, mire hátra fordultam. Ott állt, és egy szerény mosoly kíséretében nézett. Felém nyújtotta a kezét, mire megragadtam, és felrántott. Leporoltam a szoknyámat, majd lassan vissza indultunk a falu felé. Hátra pillantottam a bátyám sírjára, tudtam, hogy most is figyel, és vigyázz rám. "Jó legyél hugi!" visszhangoznak a régen hallott szavai a fejemben. Nagyon hiányzik még mindig, de ahogy a régi viking szokás is mondja: Ha Thor elvesz tőlünk valamit, akkor egyben ad is. Lehet, hogy elvesztettem Gust, aki pótolhatatlan az életemben, viszont kaptam egy ugyan olyan fontos személyt. Őt. A legjobb barátomat.

Skrill veszély

Buuuu!:3

Nagyon sajnálom,hogy ennyit késtem a résszel. Nem szeretnék magyarázkodni, legyen annyi elég, hogy nem volt energiám. A mostani,lehet, hogy ismerős lesz néhány embernek,mert egy elkezdett blogom első része lett volna. De végül nem lett, szóval elhoztam nektek! Jó olvasást,csókot-puszit, meg minden mást. :)

Astrid H. 

 - Dobd már ide! - ordítottam idegesen.

Felálltam Viharbogár hátára, és vártam,hogy Takonypóc passzolja a dinnyét. Az ikrek gyorsan közeledtek felénk, bár ha jól láttam, éppen veszekedtek. Milyen meglepő. Hablaty és Halvér pedig az arénában "frissítették" a sárkányok könyvét. A múltkori kis sziget körútunkon nagyon sok új sárkány fajt találtunk, köztük volt a sikoltó halál is, amit sikerült elijesztenünk. Egy időre... Bele se merek gondolni, hogy mi lesz itt amikor vissza jön. Igen, vissza fog jönni, ez nem kérdéses. Addig is próbálunk rájönni, ennek a fajnak a titkára, bár Hablaty eléggé ideges emiatt. Meg is értem. Takonypóc még mindig magánál tartotta a gyümölcsöt, és idétlenül vigyorgott rám.

 - Mivan? - förmedtem rá.

 - Bírom az ideges lányokat. - kacsintott.

Unottan megforgattam a szemeimet, majd meguntam, és leszálltam a sárkányomról, és bementem az arénába,megnézni,hogy jutottak-e valamire. Mind a ketten a könyv felett görnyedve,olvastak,és szerintem észre sem vették,hogy itt vagyok. Megkocogtattam a vállukat,mire hátra fordultak. A szemeik karikásak voltak,látszott rajtuk,hogy egy ideje már nem pihentek.
 - Borzasztóan néztek ki,menjetek aludni.
 - Oké.-bólintott Halvér,és elindult haza,de Hablaty még maradt.
 - Khm. - köhintettem. Nem hallotta? Dehogynem hallotta. Csak nem érdekli. Tipikus......
 - Asztrid nem! Nem mehetek el...még! - felelte.
 - De a sikoltó halál még rá ér! - dehogy ér rá Asztrid,gondolkozz már!
 - Tudom,de most nem is az a baj.

Akkor meg mi lehet? A hangjában gyenge idegesség hallatszott,és láttam rajta,hogy eléggé meg van rémülve. Még sohasem láttam ilyennek. Remek. Ebből meg mi lesz? Rám nézett,és a kezembe nyomott a pikkelyt. Egy sárkány pikkelyt. Lila színe volt,a tapintása nyirkos,és érdes,nem túl kellemes. Az orromhoz emeltem,és megszagoltam. Égett szaga volt. Elfintorodtam. Éppen meg szerettem volna kérdezni,hogy miféle sárkánynak a pikkelye ez,amikor eszembe jutott. Basszus! Ilyen nincs. Hablaty biztosan láthatta rajtam az idegességet,és az ilyedtséget,mert aprót biccentett. Egy skrill-é volt. A villám sárkányá-é,aki nem ismer kegyelmet,és még senkinek sem sikerült beidomítania. Egyszer mi is próbáltuk,amikor Dagur akarta megszereznie, sajnos nem tudtuk. De azt befagyasztottuk egy jéghegybe! Akkor mégis hogyan szabadult ki?
 - Ez egy másik. - jelentette ki.
 - Egy másik skrill? - kérdeztem. Nem Astrid,nem egy másik skrill. Egy másik jakcomb. Hát pesze,hogy egy másik sárkány!
 - Igen,egy jóval nagyobb,és erősebb példány. A múlt éjjel járhatott Hibbanton,ezt az erdőben találtam. - emelte fel a pikkelyt. - És még lehet, hogy itt van a szigeten. - húzta el a száját.
Jaj. Egy skrill? Itt a szigeten? Ebből semmi jó sem sülhet ki. Mindent felrobbanthat,és villámokat szórhat. Hogy nekünk nem lehet egy nyugodt napunk sem! Vagy Dagur,vagy Alvin,vagy sikoltó halál,most meg ez a"dög"! Hát nem remek?
 - Akkor meg kell keresnünk? - kérdeztem félve a választól.
 - Igen,azt hiszem. - állt fel,és leporolta a ruháját.
Szóval így kezdődött az egész. Az egész kaland,amiben végül nem a skrill-é volt a főszerep. Ó,dehogy is. És mi még elhittük,hogy megússzuk egy ilyen bestiával? Milyen naivak vagyunk. Nálunk már soha sem lehet tudni. A sors akarta-e így? Talán. Vagy vonzzuk a veszélyt? Meg lehet. De,hogy megbántuk-e? Biztos,hogy nem. Csak akkor még nem tudhattuk. Na de akkor vissza az elejére.

Hablattyal felpattantunk a sárkányainkra,és elmentünk megkeresni a többieket,mert amíg mi szépen "elbeszélgettünk" ők abbahagyták a dinnye dobálást,és eltűntek. Vagyis nem mindenki,mert azt tudtuk, hogy Halvér otthon húzza a lóbőrt. Először ő hozzá mentünk. Bekopogtunk,az anyukája nyitott nekünk ajtót,és a barátunk szobája felé intett. Amint felértünk, nem lepődtünk meg a látványon. Halvér az ágyában horkolva markolászta a takarót, motyogott magában és a lábát.....a lábát Bütyök nyalogatta. Bah..... 
 - Alszik. - nézte unottan Hablaty.
 - Azt látom. - forgattam meg a szemeimet. Oda mentem az ágya mellé. Bütyök rám emelte a tekintetét, és szerintem tudta, hogy mire készülök. Lábamat Halvér oldalának támasztottam, és belerúgtam. A földön fetrengve kinyitotta a szemét, és fájdalmasan megdörzsölte az érintett részt.
 - Aúú,Asztrid! - "nyivákolt" - Miért vannak ilyen barbár módszereid? Miért nem tudtatok mondjuk megbökni,vagy szólni?
 - Egyáltalán nem barbárak a módszereim. - emeltem fel a mutató ujjamat, és kihúztam magamat. - És ez is kommunikáció volt. - vigyorodtam el.
 - Ahhaaa. - mondták egyszerre.Én csak legyintettem. Amatőrök.....
 - Na de nem ezért jöttünk! - csapta össze a tenyerét Hablaty. Ó,tényleg. - Gond van. Eléggé nagy gond.-vakarta meg a tarkóját.
 - Mégis mi? - ijedt meg.
 - Egy benga skrill itt Hibbanton. Az erdőben találtam meg a pikkelyét. Még friss volt.
 - Szerintünk még nem ment el. - tettem hozzá.
 - Meg kell keresnünk! - csapott ököllel a kézfejébe.
 - Pontosan! De most! - vágta rá Hablaty és már indultunk is.
De hova is? Hát azt nem tudtuk. Hol keressünk három rokkant agyút dinnye dobálás után? Passz.  Má egy ideje röpködtünk, amikor hangos röhögés ütötte meg a fülünket. Egymása néztünk, és kommunikáció nélkül is értettük egymást. Ők azok. Ki más lehetne? Senki sem üvölt az erdőben idegbetegen, csak az ikrek és Takonypóc. A fák lombjain át próbáltuk kiszúrni őket. Végül a medencénél bukkantunk rájuk. Gyosan leszálltunk,és bele is vágtunk a közepébe.
 - Gyertek,mennünk kell. -szólt nekik Hablaty.
 - Miért? - kérdezte Takonypóc.
 - Egy óriási skrill van a szigeten és elkéne üldözni. Röviden ennyi. - mondta Halvér úgy, mintha ez lenne a világ legalapvetőbb dolga.
 - De a skrillt nem abba a jéghegybe.... - értetlenkedett Fafej.
 - Ez egy másik példány. - sürgette őket az éjfúria lovas.
 - Óóó. - bólintottak egyszerre.
 - Hjaj! - sóhajtottam. - Útközben mindent elmondunk nektek, csak gyertek már Thor szerelmére! - csaptam össze a tenyeremet.
Felültünk a sárkányainkra, és elindultunk. Igazából fogalmunk sem volt, hogy hol keressük, így először az erdőt kutattuk át, és közben nagyjából felvázoltuk a helyzetet a többieknek. Bár mire eljutott az agyukig, én fáradtam bele....
 - Szóval egy giga nagy skrill. -értelmezte Takonypóc.
 - Aham. - bólintott Halvér.
 - És itt van valszeg a szigeten. - folytatta Fafej. De olyan értelmes arccal! Hah.
 - Ja. - csapta homlokon magát Hablaty.
 - Tök veszélyes lehet, és ha nem találjuk meg akkor bumm bumm lesz? - feltételezte Kőfej.
 - IGEN! - vágtuk rá mind a hárman.
 - Cooool!! - állapították meg az ikrek. Persze, őket ez azonnal lázba hozza!
A nap már kezdett lemenni, a horizont vörösen világította meg a tengert, apró sugaraival. Fáradtak voltunk az egész napos kereséstől, és a sok fától gülizett a szemünk. Úgy döntöttünk, hogy két csapatra oszlunk, és utoljára átkutatjuk. Én az ikreket kaptam. Remek! De legalább nem fogok unatkozni. Velük? Ugyanmár...
 - Na kapitány, merre menjünk? - kérdezte katonásan Fafej.
 - Északra. - röhögtem. Én mondtam. Velük nem lehet unatkozni.
Minden fa lombjába belenéztünk,vagy estünk, de ez részletkérdés. De semmi! Mintha nem is lenne a szigeten egy őrülten veszélyes vihart csináló bestia. Lehet, hogy már elment? Bár nyomokat akkor is kellett volna találnunk. Nem értem. Így elmélkedtem magamban, figyelve az ikrekre, nehogy felrobbantsanak valamit, amikor meghallottam Fogatlan kiáltását. Ez volt a jel.
 - Gyerünk.- intettem a többieknek, és már mentünk is a hang irányába.
Amikor odaértünk Hablaty egy fatönkbe dugott fejjel (?) várt minket, látszólag volt benne valami. Takonypóc.... Takonypóc pedig mint aki megint megnyerte az Olvadás Fesztet vigyorgott. Öööö? Most mivan? Ez nem a skrill.
 - Asztrid, ezt meg kell nézned. - intett Hablaty.
Odamentem hozzá, és belenéztem a nagy farönkbe. És bármilyen hihetetlen nem, nem egy sárkány volt benne. Hanem egy lány.....

Díjak

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már régóta részt. Kereshetnék kifogásokat, de nem is szeretnék, és az veletek szemben sem lenne fer. Az egésznek annyi a lényege, hogy se erőm nem volt írni, de még ihletem se, de az egészségi állapotom sem segített. Emiatt nagyon szégyellem magam, próbálok minél hamarabb újat hozni! De most nem csak ezért hoztam a bejegyzést, hanem örömhírt hoztam! Beneveztem az egyik Httyd-s blog által megrendezett versenyre, amin igen jól szerepelt a blog! Ezt nagyon köszönöm Ruff T.-nek és persze nektek is. Nagyon sokat köszönhetek nektek, imádlak titeket!
Na de akkor nem is szaporítanám tovább a szót, itt vannak a blog által elért eredmények:



Legjobb történet kategória: 1. helyezés

Legjobb fanfiction kategória: 4. helyezés

Legjobb design kategória: 1. helyezés

Legjobb fejléc kategória: 2. helyezés

Ölel mindenkit: Astrid H.

Igen

Sziasztok!

Bocsi,hogy eléggé régen nem írta,de most vissza tértem!

Jó olvasást! xxx.

Kilépve a kapun megpillantottam. Ott állt öltönyben,óriási mosollyal az arcán. Nem tudhattam,hogy mire gondol de egy valamiben biztos voltam: perceken belül a férjem lesz. Mindenki engem nézett,ahogyan próbáltam lépkedni abban a nagy.puccos ruhában. Nem tudom,hogy a lányok többsége mit szeret benne annyira. Ha rajtam múlót volna.akkor nadrágban esküszünk,és egye-fene felvettem volna egy fátyolt. De sajnos ezt a többiek nem engedték meg, szóval maradt ez a puccparádé. Hiszem ez a " Nagy nap" szóval bele mentem,de Írisz ellen egyébként sem lett volna esélyem,így vele mégse, próbáltam ellenkezni. 

Apropó Írisz. 19 éves korában belátta,hogy szereti Takonypócot,így azóta együtt vannak. Nehéz belátni,de a barátnőm jó hatással van rá,hála neki Taknyi valamennyivel normálisabb lett. De mondjuk egy 23 éves vikingtől csak el lehet várni, hogy ne borogasson birkát! Vagy nem? Mindegy....

Apába karolva lépkedtem az oltár elé, és nagyon izgultam. Nem tudom,hogy mitől, hisz' Hablaty biztosan komolyan gondolja,mert ha nem akkor nem lennék itt. Nincs olyan ember itt,aki ellenezné a házasságunkat,még Hanga is bele törődött. Ami igen nagy szó ám. Nem tudok miben elbotlani, max. egy fűszálban,amire azért kicsi az esély. Bár rólam van szó,szóval nem lehet tudni. 

Egyre közelebb értem hozzá,és láttam a barátaim arcát. Halvér és Kőfej bíztatóan rám mosolyogtak, Takonypóc felemelte a hüvelyk ujját mutatva,hogy minden oké,Írisz karba tett kézzel vigyorgott, Fafej....Fafej pedig eltűnt.   Kb. 10 másodpercig kerestem,majd megpillantottam hátul,de az arcán láttam,hogy valamire készül. Nem kellett sokáig várni rá,hogy kiderüljön,mert bekurjantott:

- Mi az Asztrid jön a gyerek? - röhögött.

Pislogás nélkül meredtünk rá,mindenki ledöbbent,hogy egy esküvőn,így beordibálja a hülyeségeit. Senki sem szólalt meg vagy fél percig,a csöndet viszont az én röhögésem törte meg. Mindenki azt hitte,hogy poénból csinálja,kivétel én. Én tudtam,hogy csak a gondolataimat akarja elterelni,hogy ne izguljak. Fafejjel eléggé érdekes kapcsolatot ápolok. Érdekeset,de mélyet,szóval eléggé ismerem,csak úgy mint a nővére,aki végül velem együtt nevetett. 

- Nem Fafej,nem! - mondtam neki,majd megpróbáltam normális fejet vágni,nehogy megint elnevessem magam.

Miután mindenki megnyugodott tovább folytattuk az esküvőt. Mikor oda értem Hablaty elé,megfogta a kezemet,én pedig elvesztem a szemében. Minden kétségem és izgalmam elszállt,mert tudtam,hogy ő itt van velem. Bélhangos beszélt,de én szinte semmit sem hallottam belőle a fülemben dobogó vértől. Hablaty láthatta rajtam,hogy kicsit meg vagyok szeppenve,mert megszorított a kezemet,és rám mosolygott. Legközelebb akkor eszméltem fel a bambulásból,amikor Bélhangos hozzám fordult:

 - Asztrid Hofferson,fogadod-e huligán férjedül Hablaty Haddock*-ot?

 - Igen! - vigyorogtam.

 - És te,Hablaty Haddock,fogadod-e,huligán feleségedül Asztrid Hofferson-t?

 - Igen! - mondta.

 - Rendben,akkor.......öhm.....ja megvan! Mostantól férj és feleség vagytok! Megcsókolhatod a feleségedet Hablaty! - fordult felé.

Ő felém fordult,megfogta a kezemet,és megcsókolt. Mindenki ujjongott,és tapsolt. Egy mondatot viszont elcsíptem a tömegből.

 - Akkor most már jöhet a baba! - ordította Fafej.

Bele nevettem a csókunkba,majd Hablaty vállába fúrtam a fejemet. Ezt a napot soha sem felejtem el az biztos. És így végezetül: Kösz Fafej!

Sorry,hogy ilyen rövid lett,de azért remélem tetszett! :)

*Hablaty Haddock: Ez így elég idétlenül hangzik,de a Hiccup Haddock-ot nem tudtam jobban lemagyarosítani! XD

Szerelem első látásra

Hy my dear cupcakes! 

Bocsánat,hogy ilyen sokáig nem voltam, de a suli leszívta az agyamat. De vissza tértem egy extra hosszú résszel remélem ez kárpótól titeket. 

Jó olvasást!  :)

Mindig is unalmasnak találtam a főnöki gyűléseket, de nem zavartak, hiszen apám dolga volt, egészen mostanáig. A fejében vette, hogy amint betöltöm a tizenkilencedik életévemet, elkezd "kiképezni" a főnök dolgaira. Természetesen még nem akart vissza vonulni, de mindig azt mondogatta, hogy "Fiam, jobb mindent előbb elkezdeni, mint később!". A mai nap fontos volt, hiszen szomszédos és egészen távoli szigetekről is jöttek vendégek, a tízéves nagy megbeszélésre. Ott kellett állnom, mindenkinek egyesével köszönni, és hallgatnom dícsérő szavaikat.
-Ó, Hablaty ,mekorrá megnőttél!
-Remek főnök lesz belőled!
-A nagy sárkány Győző!
Egyáltalán nem tetszett ez az egész,úgy döntöttem elvonulok. Takonypócék az egyik sarokban beszélgettek, valamit nagyon figyeltek. Nem akartam megzavarni őket, így Kőfejt kérdeztem.
-Mi történt velük? Mit néznek ennyire?
Nagyot sóhajtott, majd a terem másik felébe mutatott.
-Őt.
Egy lány állt ott. Vajszőke haját apró, egyenetlen fonatban hordta,vállára fektetve. Szeme tengerkéken fénylet, ez volt arca ékessége. Kék felsőt viselt, fekete szoros nadrágot, rajta egy tüskés szoknyával. Gyönyörűen nézett ki.
-Már érted, hogy mit bámulnak? -kérdezte Kőfej szomorkásan-A neve Astrid. Astrid Hofferson, délről érkezett,régen költözött el családjával,egy kellemetlen ügy miatt, de most vissza szeretnének jönni. A fiúk most azon gondolkoznak, hogyan hódíthatnák meg, engem meg el fognak felejteni.
Megsajnáltam Kőfejt,hiszen remek lány volt, de nem az esetem. Bár volt négy éve egy cikis ügyünk, de lerendeztük, így újra barátok lehettünk, furcsa szorongás nélkül.
-Sajnállak-nyögtem ki, fél órányi gondolkodás után.
-Én meg a Hofferson lányt. Mi lesz itt, ha mind a négyen ráhajtotok.
-Engem kérlek hagyj ki ebből, ismersz nagyon jól.-válaszoltam szorakozottan.
-Igaz-nevetett.
-Beszélek velük.
Kőfej csak egyet értően bólintott.
Oda sétáltam a fiúkhoz, akik éppen a "stratégiát" beszélték át.
-Beszélhetünk?
Mindannyian rám meredtek.
-Persze-mondta Halvér.
-Szerintem nem kéne máris letámadni a lányt.
-Húu, valaki féltékeny!-röhögött Fafej.
Éppen megszerettem volna mondani, hogy nem erről van szó, de apám oda jött hozzánk.
-Fiam, körbe kéne valakit vezetned Hibbanton.

Érdeklődve fürkésztem apámat. Nekem kéne valakit körbe vezetnem? Hiszen az a főnök dolga! Úgy döntöttem,hogy inkább nem ellenkezem,tudtam,hogy rossz vége lenne,így csak kiböktem a választ.

-Ok. De kit kéne?

Apám a terem másik végébe mutatott.

-A Hofferson lányt.

A pupilláim hatalmasra tágultak, köpni-nyelni nem tudtam. A többiekre néztem, Kőfej kedvesen mosolygott, ezzel egyetértését fejezte ki, de a fiúk,mindnek vörös lett a feje, és tudtam, hogyha apám nem lenne itt, akkor tuti rámugranának. Úgy tűnik tényleg nem tudják felfogni, hogy semmit sem akarok attól a szegény lánytól,csak barátságot, hiszen a főnök legyen jóban a faluval. 

-Oké? -történt meg apám hangja gondolataatm. 

-Ümm. .persze. 

-Remek-nevetétt fel. 

Lassan elindultam a terem másik végébe, de előtte mégegyszer látnom kellett azokat a paradicsom fejűeket, így hátra pillantottam. Szemük még mindig szikrákat szórt. Barmok. 

                                 ***

-Szia-köszöntem neki. 

-Helo-üdvözölt halkan, visszafogottan. 

-Szeretnéd látni a falut? Ha akarod körbe vezethetlek. 

-Persze, jó lesz hozzá szoknom az új lakhelyemhez. 

Hangjában volt valami csalódottság, szeméből bánat tükröződött. Úgy láttam nincs ínyére a költözés. 

-Nem akarsz ide jönni ugye? 

-Nem erről van szó. Csak nehéz mindent ott hagyni, és új életet kezdeni!-könnyek gyültek a szemében. Lassan kimentünk a teremből, és leültünk az egyik lépcsőre. 

-És amint ezzel végeztünk jönnek a további gondok,mint például az a három srác. Láttam hogyan néznek rám! -az utolsó mondatát enyhe undorral az arcán válaszolta. 

-Na igen velük nehéz lesz, főleg, hogy már kész a "haditervük" hozzád.-mosolyogtam. 

-Ó, szóval engem csak úgy birtokolno lehet? -horkant fel. Próbált sértődött arcot vágni, de nem tudott. Elnevettük magunkat.

-Hidd el jó lesz itt neked. -mosolyogtam rá. 

-Remélem-viszonozta a mosolyt-de téged mi bánt? 

Furcsán néztem rá. 

-Ugyan már, látszik rajtad, hogy nyomja valami a lelkedet, . Kivele, miaz? 

Nem tudtam mit mondani. Öt perces sem ismer, és már látja elfojtott dolgaimat. Elképesztő!

-Apám. Egy év múlva szeretné átadni nekem az irányítást, de én nem hajlok az ötlet felé. Az nem én vagyok. Kalandozok, új szigeteket fedezek fel,mindent csinálok, csak nem maradok itt. 

-De most itt vagy. 

-Kivételes alkalom. Elég rám nézni. 

-Ugyan már. Nem kel tonnás vikingnek lenned ahoz, hogy elfogadjanak. 

-Elvileg. ...

Szomorkásan rá néztem de nem akartam,hogy rossz kedve legyen. 

-Akkor megnézzük a falut? 

-Persze-nevetétt fel. 

-Pattanj fel. Ő Fogatlan a sárkányom, nyugi nem bánt. 

-Nekem is van. A neve Viharbogár, egy sikló. 

Füttyentett egyet és már itt is termett.

-Szép példány. 

-Köszi-vigyorgott. 

Felültünk hátas barátainkra, és már hasítottunk is át az éjszakán.  

                             ***

Megmutattam a falu minden zegét-zúgát, minden tetszett neki. Nagyon kedves, és szimpatikus, sok közös volt bennünk. Imádtuk a sárkányokat, a térképet, a kalandozást. Elmesélte ,hogy ő  Lugtuktól délre, a legjobb szekercés harcos. Érdekes, hiszen ő lány, de nem akartam előítéletes lenni. Nagyon jól megértették egymást Viharbogárral, majd nem úgy, mint én Fogatlannal. Nagyon furcsa érzést keltett bennem, mintha.. ..mintha. ..szerelmes lennék belé. Nem az lehetetlen, Hablaty Horrendous Haddock lll soha nem szerelmes, és lányok sem szeretnek belé. De akkor ez mi? Próbáltam elhesegetni az ilyen gondolataimat, és tovább figyelni rá. 

-Baj van? -kérdezte Asztrid ilyedten. 

Vissza zökkentem a valóságban. 

-Nem dehogy is,csak elkalandoztam. 

-Ó, értem. Min járt a fejed?

Most mit mondjak? Nem mondhatom azt, hogy "Á, semmi különösön, csak azon, hogy bejössz nekem! " Azonnal menne el innen. Bár jó ürügy lenne apámnál, hogy miéry nem lennék jó főnök. Ezek a rossz gondolatok! 

-Hablaty?

-Ó, igen, persze miért is ne! -hadartam. 

-Te aztán tényleg két lábbal a föld felett jársz!

-Nekem ez többnek tűnik két lábnál. -mondtam, miközben lenéztem Fogatlan hátáról a mélybe. 

Mind ketten felnevettünk . Na igen, sokszor vicces tudok lenni, még akkor is, hogyha nem is tudok róla. 

                                ***

Későre járt már, gondoltam haza kéne indulni. 

-Asztrid, szerintem induljunk haza, nehogy aggódjanak érted. 

-Ugyan már-legyintett-a szüleim már hozzászoktak .Egyszer hét évesen eltűntem három napra, mindenki halálra aggódta magát, én meg nem értettem semmit!

Még egy közös dolog. 

-Akkor mit csináljunk? 

-Maradjumk kint, majd reggel haza megyünk, beszélgessünk. 

Az utolsó mondatját nagyon kedvesen mondta. Olyan érzésem volt.,mintha már ezer éve ismerném. Leszálltunk a medencénél, a sárkányok oda feküdtek mellénk, mi meg elkezdtünk beszélgetni. 

-Szóval itt kezdődött minden. 

-Igen. -bólintottam. -Azt még nem is mondtad,hogy ti miért is nem harcoltok a sárkányokkal! ?

-Ez megint egy hosszú sztori lesz. -mosolyodott el. 

-Van időnk. 

-Oké-kezdte-az egész úgy kezdődött, hogy találtunk egy asszonyt a parton ájultan. Ápoltuk, amig fel nem ébredt. Állandóan hívoty egy sárkányt, és azt mondta, hogy ő vigyáz egy egész fészeknyi sárkányra, vissza kell hozzájuk mennie. Mi persze nem hittünk neki, úgy sejtettük, hogy agyrázkódása van. Egyik este azonban elszökött ,de anyám követte, egy jéghegyig. Ott bement, és tényleg igaz volt minden amit mondott. Azóta élünk együtt sárkányokkal, és anyám barátnője lett. De ez már több mint három éve. 

-Akkir ez a nő is ide fog költözni? 

-Igen, bár még nem tudja, hogy ide, csak azt, hogy eljövünk délről. 

-Értem. 

Nem értettem, hogy mi fogott meg a lányban. Lehet, hogy a humora, a sok közös tulajdonságunk, de ez túl egyszerű lenne. Jó sokáig elbeszélgettünk még a sárkányokról,és a szigetek közti kapcsolatokról, észre sem vettük, hogyan röpül az idő.

                                ***

Elgondolkoztam, hogy mi fog történni reggel. Előre félek azoktól a síkagyuaktól, de Asztridot sem kell tőlük majd megvédeni,elintézi őket. Halvány mosoly ült ki az arcomra,ezen a gondolatomon. Ránéztem Asztridra,aki éppen az egyik kalandját mesélte. Igazán bajos gyerek lehetett, pont úgy mint én. Erről eszembe jutott egy dal, amit apám énekelt mindig,kis koromban.  Amikor megkérdeztem,hogy mi ez a dal, akkor soha nem mondott semmit, csak elment. Elkezdtem dúdolgatni. 

-Mit énekelsz Hablaty?

-Öhm. .semmit,csak egy régi dalt. 

-Énekeld el! 

-Tessék?-néztem rá értetlenül.

-A dalt! Énekeld el. 

-De hát én nem tudok énekelni! Kóros fülgyulladást fogsz kapni! 

-Kóros fülgyulladást? Létezik egyáltalán ilyen szó? Kérlek. 

Láttam, hogy nem tudok neki ellentétbenmmondani, nem is nagyon akartam, nem volt választásom. 

-Oké, de bármilyen fájdalomért nem vállalók felelősséget.

-Rendben! -nevetett.

-I"ll swin and sail on savages sear,with ne"er a fear of drowing. -kezdtem, halkan, lassan. -And gladly ride the waves of life,if you will marry me. -Asztrid szeme nagyra nyílt, nagyon csodálkozott, bár megértem, főleg a szöveg miatt. -No scorching sun, not freezing cold, will stop me on my journey, if you will promise your heart and-folytattam volna, de akkor ő kezdte el. 

-And love me for eternity-mosolygott. De honnan ismeri? -My dearest one, my darling dear, your mighty words astound me. But I"ve no need of mighty deeds, when I feel your arms around me.

Egyre gyorsabban énekelte a végét,a kezét nyújtotta. Akkor táncoljunk, de én folytattam az éneklést.

-But I will bring you rings of gold, and even single you poetry-megfogtam a kezét,és elkezdtem vele táncolni, egy régi táncot.-And I would keep you from all harm! If you would stay beside me. 

-I have no use for rings of gold-tényleg jól ismeri az egész dalt.-I care not for your poetry, I only want your hand to hold. 

-I only want you near me! -szakítottam félbe. Egymásra mosolyogtunk, és együtt folytattuk tovább, nagyon gyorsan táncolva. 

-To love, to kiss, to sweetly hold, For the dancing and the dreaming. Through all life's sorrows and delights . I'll keep your love beside me. I'll swim and sail on saveges seas,with ne'er a fear of drowing. And gladly ride ,the wawes of life, If you will marry me. 

Mind ketten a földre rogytunk, és hangosan nevettünk. 

-Még, hogy nincs hangod!-vigyorgott. 

-Nincs is! -mondtam, majd újra elnevettük magunkat. Tudtam, hogy Asztriddal jól kifogunk jönni. Rájöttem, hogy mit láttam benbe, ami miatt megtetszett. A jövőt.