2015. február 22., vasárnap

Igen

Sziasztok!
Bocsi,hogy eléggé régen nem írta,de most vissza tértem!
Jó olvasást! xxx.

Kilépve a kapun megpillantottam. Ott állt öltönyben,óriási mosollyal az arcán. Nem tudhattam,hogy mire gondol de egy valamiben biztos voltam: perceken belül a férjem lesz. Mindenki engem nézett,ahogyan próbáltam lépkedni abban a nagy.puccos ruhában. Nem tudom,hogy a lányok többsége mit szeret benne annyira. Ha rajtam múlót volna.akkor nadrágban esküszünk,és egye-fene felvettem volna egy fátyolt. De sajnos ezt a többiek nem engedték meg, szóval maradt ez a puccparádé. Hiszem ez a " Nagy nap" szóval bele mentem,de Írisz ellen egyébként sem lett volna esélyem,így vele mégse, próbáltam ellenkezni. 

Apropó Írisz. 19 éves korában belátta,hogy szereti Takonypócot,így azóta együtt vannak. Nehéz belátni,de a barátnőm jó hatással van rá,hála neki Taknyi valamennyivel normálisabb lett. De mondjuk egy 23 éves vikingtől csak el lehet várni, hogy ne borogasson birkát! Vagy nem? Mindegy....


Apába karolva lépkedtem az oltár elé, és nagyon izgultam. Nem tudom,hogy mitől, hisz' Hablaty biztosan komolyan gondolja,mert ha nem akkor nem lennék itt. Nincs olyan ember itt,aki ellenezné a házasságunkat,még Hanga is bele törődött. Ami igen nagy szó ám. Nem tudok miben elbotlani, max. egy fűszálban,amire azért kicsi az esély. Bár rólam van szó,szóval nem lehet tudni. 


Egyre közelebb értem hozzá,és láttam a barátaim arcát. Halvér és Kőfej bíztatóan rám mosolyogtak, Takonypóc felemelte a hüvelyk ujját mutatva,hogy minden oké,Írisz karba tett kézzel vigyorgott, Fafej....Fafej pedig eltűnt.   Kb. 10 másodpercig kerestem,majd megpillantottam hátul,de az arcán láttam,hogy valamire készül. Nem kellett sokáig várni rá,hogy kiderüljön,mert bekurjantott:

- Mi az Asztrid jön a gyerek? - röhögött.

Pislogás nélkül meredtünk rá,mindenki ledöbbent,hogy egy esküvőn,így beordibálja a hülyeségeit. Senki sem szólalt meg vagy fél percig,a csöndet viszont az én röhögésem törte meg. Mindenki azt hitte,hogy poénból csinálja,kivétel én. Én tudtam,hogy csak a gondolataimat akarja elterelni,hogy ne izguljak. Fafejjel eléggé érdekes kapcsolatot ápolok. Érdekeset,de mélyet,szóval eléggé ismerem,csak úgy mint a nővére,aki végül velem együtt nevetett. 

- Nem Fafej,nem! - mondtam neki,majd megpróbáltam normális fejet vágni,nehogy megint elnevessem magam.

Miután mindenki megnyugodott tovább folytattuk az esküvőt. Mikor oda értem Hablaty elé,megfogta a kezemet,én pedig elvesztem a szemében. Minden kétségem és izgalmam elszállt,mert tudtam,hogy ő itt van velem. Bélhangos beszélt,de én szinte semmit sem hallottam belőle a fülemben dobogó vértől. Hablaty láthatta rajtam,hogy kicsit meg vagyok szeppenve,mert megszorított a kezemet,és rám mosolygott. Legközelebb akkor eszméltem fel a bambulásból,amikor Bélhangos hozzám fordult:

 - Asztrid Hofferson,fogadod-e huligán férjedül Hablaty Haddock*-ot?

 - Igen! - vigyorogtam.

 - És te,Hablaty Haddock,fogadod-e,huligán feleségedül Asztrid Hofferson-t?

 - Igen! - mondta.

 - Rendben,akkor.......öhm.....ja megvan! Mostantól férj és feleség vagytok! Megcsókolhatod a feleségedet Hablaty! - fordult felé.

Ő felém fordult,megfogta a kezemet,és megcsókolt. Mindenki ujjongott,és tapsolt. Egy mondatot viszont elcsíptem a tömegből.

 - Akkor most már jöhet a baba! - ordította Fafej.

Bele nevettem a csókunkba,majd Hablaty vállába fúrtam a fejemet. Ezt a napot soha sem felejtem el az biztos. És így végezetül: Kösz Fafej!

Sorry,hogy ilyen rövid lett,de azért remélem tetszett! :)


*Hablaty Haddock: Ez így elég idétlenül hangzik,de a Hiccup Haddock-ot nem tudtam jobban lemagyarosítani! XD

4 megjegyzés: