2015. május 4., hétfő

Skrill veszély

Buuuu!:3
Nagyon sajnálom,hogy ennyit késtem a résszel. Nem szeretnék magyarázkodni, legyen annyi elég, hogy nem volt energiám. A mostani,lehet, hogy ismerős lesz néhány embernek,mert egy elkezdett blogom első része lett volna. De végül nem lett, szóval elhoztam nektek! Jó olvasást,csókot-puszit, meg minden mást. :)

Astrid H. 


 - Dobd már ide! - ordítottam idegesen.
Felálltam Viharbogár hátára, és vártam,hogy Takonypóc passzolja a dinnyét. Az ikrek gyorsan közeledtek felénk, bár ha jól láttam, éppen veszekedtek. Milyen meglepő. Hablaty és Halvér pedig az arénában "frissítették" a sárkányok könyvét. A múltkori kis sziget körútunkon nagyon sok új sárkány fajt találtunk, köztük volt a sikoltó halál is, amit sikerült elijesztenünk. Egy időre... Bele se merek gondolni, hogy mi lesz itt amikor vissza jön. Igen, vissza fog jönni, ez nem kérdéses. Addig is próbálunk rájönni, ennek a fajnak a titkára, bár Hablaty eléggé ideges emiatt. Meg is értem. Takonypóc még mindig magánál tartotta a gyümölcsöt, és idétlenül vigyorgott rám.
 - Mivan? - förmedtem rá.
 - Bírom az ideges lányokat. - kacsintott.
Unottan megforgattam a szemeimet, majd meguntam, és leszálltam a sárkányomról, és bementem az arénába,megnézni,hogy jutottak-e valamire. Mind a ketten a könyv felett görnyedve,olvastak,és szerintem észre sem vették,hogy itt vagyok. Megkocogtattam a vállukat,mire hátra fordultak. A szemeik karikásak voltak,látszott rajtuk,hogy egy ideje már nem pihentek.
 - Borzasztóan néztek ki,menjetek aludni.
 - Oké.-bólintott Halvér,és elindult haza,de Hablaty még maradt.
 - Khm. - köhintettem. Nem hallotta? Dehogynem hallotta. Csak nem érdekli. Tipikus......
 - Asztrid nem! Nem mehetek el...még! - felelte.
 - De a sikoltó halál még rá ér! - dehogy ér rá Asztrid,gondolkozz már!
 - Tudom,de most nem is az a baj.
Akkor meg mi lehet? A hangjában gyenge idegesség hallatszott,és láttam rajta,hogy eléggé meg van rémülve. Még sohasem láttam ilyennek. Remek. Ebből meg mi lesz? Rám nézett,és a kezembe nyomott a pikkelyt. Egy sárkány pikkelyt. Lila színe volt,a tapintása nyirkos,és érdes,nem túl kellemes. Az orromhoz emeltem,és megszagoltam. Égett szaga volt. Elfintorodtam. Éppen meg szerettem volna kérdezni,hogy miféle sárkánynak a pikkelye ez,amikor eszembe jutott. Basszus! Ilyen nincs. Hablaty biztosan láthatta rajtam az idegességet,és az ilyedtséget,mert aprót biccentett. Egy skrill-é volt. A villám sárkányá-é,aki nem ismer kegyelmet,és még senkinek sem sikerült beidomítania. Egyszer mi is próbáltuk,amikor Dagur akarta megszereznie, sajnos nem tudtuk. De azt befagyasztottuk egy jéghegybe! Akkor mégis hogyan szabadult ki?
 - Ez egy másik. - jelentette ki.
 - Egy másik skrill? - kérdeztem. Nem Astrid,nem egy másik skrill. Egy másik jakcomb. Hát pesze,hogy egy másik sárkány!
 - Igen,egy jóval nagyobb,és erősebb példány. A múlt éjjel járhatott Hibbanton,ezt az erdőben találtam. - emelte fel a pikkelyt. - És még lehet, hogy itt van a szigeten. - húzta el a száját.
Jaj. Egy skrill? Itt a szigeten? Ebből semmi jó sem sülhet ki. Mindent felrobbanthat,és villámokat szórhat. Hogy nekünk nem lehet egy nyugodt napunk sem! Vagy Dagur,vagy Alvin,vagy sikoltó halál,most meg ez a"dög"! Hát nem remek?
 - Akkor meg kell keresnünk? - kérdeztem félve a választól.
 - Igen,azt hiszem. - állt fel,és leporolta a ruháját.
Szóval így kezdődött az egész. Az egész kaland,amiben végül nem a skrill-é volt a főszerep. Ó,dehogy is. És mi még elhittük,hogy megússzuk egy ilyen bestiával? Milyen naivak vagyunk. Nálunk már soha sem lehet tudni. A sors akarta-e így? Talán. Vagy vonzzuk a veszélyt? Meg lehet. De,hogy megbántuk-e? Biztos,hogy nem. Csak akkor még nem tudhattuk. Na de akkor vissza az elejére.

Hablattyal felpattantunk a sárkányainkra,és elmentünk megkeresni a többieket,mert amíg mi szépen "elbeszélgettünk" ők abbahagyták a dinnye dobálást,és eltűntek. Vagyis nem mindenki,mert azt tudtuk, hogy Halvér otthon húzza a lóbőrt. Először ő hozzá mentünk. Bekopogtunk,az anyukája nyitott nekünk ajtót,és a barátunk szobája felé intett. Amint felértünk, nem lepődtünk meg a látványon. Halvér az ágyában horkolva markolászta a takarót, motyogott magában és a lábát.....a lábát Bütyök nyalogatta. Bah..... 
 - Alszik. - nézte unottan Hablaty.
 - Azt látom. - forgattam meg a szemeimet. Oda mentem az ágya mellé. Bütyök rám emelte a tekintetét, és szerintem tudta, hogy mire készülök. Lábamat Halvér oldalának támasztottam, és belerúgtam. A földön fetrengve kinyitotta a szemét, és fájdalmasan megdörzsölte az érintett részt.
 - Aúú,Asztrid! - "nyivákolt" - Miért vannak ilyen barbár módszereid? Miért nem tudtatok mondjuk megbökni,vagy szólni?
 - Egyáltalán nem barbárak a módszereim. - emeltem fel a mutató ujjamat, és kihúztam magamat. - És ez is kommunikáció volt. - vigyorodtam el.
 - Ahhaaa. - mondták egyszerre.Én csak legyintettem. Amatőrök.....
 - Na de nem ezért jöttünk! - csapta össze a tenyerét Hablaty. Ó,tényleg. - Gond van. Eléggé nagy gond.-vakarta meg a tarkóját.
 - Mégis mi? - ijedt meg.
 - Egy benga skrill itt Hibbanton. Az erdőben találtam meg a pikkelyét. Még friss volt.
 - Szerintünk még nem ment el. - tettem hozzá.
 - Meg kell keresnünk! - csapott ököllel a kézfejébe.
 - Pontosan! De most! - vágta rá Hablaty és már indultunk is.
De hova is? Hát azt nem tudtuk. Hol keressünk három rokkant agyút dinnye dobálás után? Passz.  Má egy ideje röpködtünk, amikor hangos röhögés ütötte meg a fülünket. Egymása néztünk, és kommunikáció nélkül is értettük egymást. Ők azok. Ki más lehetne? Senki sem üvölt az erdőben idegbetegen, csak az ikrek és Takonypóc. A fák lombjain át próbáltuk kiszúrni őket. Végül a medencénél bukkantunk rájuk. Gyosan leszálltunk,és bele is vágtunk a közepébe.
 - Gyertek,mennünk kell. -szólt nekik Hablaty.
 - Miért? - kérdezte Takonypóc.
 - Egy óriási skrill van a szigeten és elkéne üldözni. Röviden ennyi. - mondta Halvér úgy, mintha ez lenne a világ legalapvetőbb dolga.
 - De a skrillt nem abba a jéghegybe.... - értetlenkedett Fafej.
 - Ez egy másik példány. - sürgette őket az éjfúria lovas.
 - Óóó. - bólintottak egyszerre.
 - Hjaj! - sóhajtottam. - Útközben mindent elmondunk nektek, csak gyertek már Thor szerelmére! - csaptam össze a tenyeremet.
Felültünk a sárkányainkra, és elindultunk. Igazából fogalmunk sem volt, hogy hol keressük, így először az erdőt kutattuk át, és közben nagyjából felvázoltuk a helyzetet a többieknek. Bár mire eljutott az agyukig, én fáradtam bele....
 - Szóval egy giga nagy skrill. -értelmezte Takonypóc.
 - Aham. - bólintott Halvér.
 - És itt van valszeg a szigeten. - folytatta Fafej. De olyan értelmes arccal! Hah.
 - Ja. - csapta homlokon magát Hablaty.
 - Tök veszélyes lehet, és ha nem találjuk meg akkor bumm bumm lesz? - feltételezte Kőfej.
 - IGEN! - vágtuk rá mind a hárman.
 - Cooool!! - állapították meg az ikrek. Persze, őket ez azonnal lázba hozza!
A nap már kezdett lemenni, a horizont vörösen világította meg a tengert, apró sugaraival. Fáradtak voltunk az egész napos kereséstől, és a sok fától gülizett a szemünk. Úgy döntöttünk, hogy két csapatra oszlunk, és utoljára átkutatjuk. Én az ikreket kaptam. Remek! De legalább nem fogok unatkozni. Velük? Ugyanmár...
 - Na kapitány, merre menjünk? - kérdezte katonásan Fafej.
 - Északra. - röhögtem. Én mondtam. Velük nem lehet unatkozni.
Minden fa lombjába belenéztünk,vagy estünk, de ez részletkérdés. De semmi! Mintha nem is lenne a szigeten egy őrülten veszélyes vihart csináló bestia. Lehet, hogy már elment? Bár nyomokat akkor is kellett volna találnunk. Nem értem. Így elmélkedtem magamban, figyelve az ikrekre, nehogy felrobbantsanak valamit, amikor meghallottam Fogatlan kiáltását. Ez volt a jel.
 - Gyerünk.- intettem a többieknek, és már mentünk is a hang irányába.
Amikor odaértünk Hablaty egy fatönkbe dugott fejjel (?) várt minket, látszólag volt benne valami. Takonypóc.... Takonypóc pedig mint aki megint megnyerte az Olvadás Fesztet vigyorgott. Öööö? Most mivan? Ez nem a skrill.
 - Asztrid, ezt meg kell nézned. - intett Hablaty.
Odamentem hozzá, és belenéztem a nagy farönkbe. És bármilyen hihetetlen nem, nem egy sárkány volt benne. Hanem egy lány.....

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett!!!! :) *-* Szeretem a blogodat, írtó klassz!!! ;) Csak így tovább!!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó rész lett. Kíváncsi vagyok a folytatásra! :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett nektek. Leila, ennek a résznek nem lesz folytatása,mert ebbe a blogba novellákat írok.

    VálaszTörlés